Ro 80 blog

Öten ülni a kocsiban egészen kellemes. Közlekedik az ember az autóúton, a motor elöl brummog, de nem hallani a szakadt ablaktömítésen a fülem mellett besüvítő széltől. A csomagtartó csak félig tele a cuccokkal, és nem azért, mert kevés a cucc. Tetőablak félig nyitva, benzinszint szemmel láthatóan esik. Kiskorú örül, mert kilát a székből, ellentétben a modernebb kocsikkal. Hegynek felfele 110 körül melegedik a motor a 32 fokban, de szépen kezelhetően. Aztán a lejtőn pillanat alatt visszaesik a hőfok. Minimális motorfék, közben halk szegénykeverékes durrogás.

Amikor a benzinmutató eléri a pirosat, tankolok. Negyedtanknyi benzintől harmadtankra tér ki a mutató. Rá fog kelleni nézni erre is. Vagy legalább teletölteni a 85 litert.

És akkor a kellemetlen dolgok:

• elektromos AC nem működik. Emiatt nehézkes a hidegindítás, lassan kapja fel a benzint.
• a levegőbeömlő rácsok az utastérben vagy kipotyognak maguktól, vagy a kezemben maradnak. Rejtély.
• jobb hátsó csillapítás szerintem nemigen van, tán ez csattog hátul.
• km-óra egymagában nem jön ki, csak komplett műszerfallal együtt. Úgy kell elvinnem majd az Alig utcába.

Ami kellemes, hogy a váltó erősen halkul, valószínűleg körbeért benne az olaj és kidolgozódott a nem használat miatti rozsda. Hamarosan olajcsere fog kelleni, érzem.

A kartergázcső szűkületének megszüntetésével már nem köpi az olajat a beöntősapka alatt. A sapka tömítése egyébként kinyúlott parafa, majd szerkesztek bele szebbet.

Motorolaj, hűtővíz utántöltve. További játszás hamarosan.

Kis magyar abszurd négy jelenetben.

Alaphelyzet

A törvény szerint a frissen vásárolt gépjárművet 15 napon belül át kell íratni. Az új szerzemény OT minősített. Ilyenkor átírás előtt el kell végezni egy újbóli minősítést. A minősítési időpontok száma korlátos. Jelentkezni kell, és kap az ember, amit kap. Általában 30 nappal későbbit. 30 nap, az több, mint a 15 nap.

Első jelenet

Gondoltam, felhívom a központi okmányirodát. Ott csak értenek hozzá. A neten túrva a 1818 általános tájékoztató szám szerepelt a központi okmányiroda elérhetőségeként. Felhívtam, végigbarangoltam a gombnyomkodós menüt. Az utolsó eldöntendő gomb az volt, kérem-e a beszélgetés rögzítését. Nem kértem. Hiba volt.

A kedves és udvarias ügyintéző azt mondta a probléma hallatán, hogy semmi gond. Indítsam el a folyamatot, majd azonnal kérjem a folyamat szüneteltetését az OT vizsga időpontjáig. Így nem ketyeg a 15 nap.

Megköszöntem a segítséget és elégedetten hátradőltem.

Második jelenet

A gyors ügymenetben bízva megkötöttem a kötelező biztosítást. A bróker erős kétkedését fejezte ki a fentiekkel kapcsolatban, de megírtuk a papírokat. Lelkesen indultam a központi okmányirodába.

Harmadik jelenet

A központi okmányirodában a sorszámosztó gépet kezelő hölgy a mellette levő pultnál  ülő másik hölgyhöz irányított OT átírás ügyben. Mondom a hölgynek, hogy jöttem OT-t átíratni. Kéri a papírokat, adásvételit, 4. sz. mellékletet, stb. Mondom, nincs 4. sz. melléklet. Kérdi, akkor mit akarok. Elmesélem neki, mint mondott nekem előző nap az ügyélszolgálat a telefonban. Kedvesen rám néz, mint sokat tapasztalt szakmabeli a pattanásos 16 évesre. Megkér, hadd ne mondja el a véleményét a telefonos ügyfélszolga kollégákról. Javasolja, írjak az OT vizsga utánra dátumozott másik adásvételit. Próbálok a helyzet abszurditásával érvelni, de nagy a sor, a hölgy már a következő ügyféllel foglalkozik.

Negyedik jelenet

Az okmányirodából kilépve erősen gondolkodom, ki a hülye. Felhívom újra a 1818-at, ezúttal kérem a beszélgetés rögzítését. Kedves hölgy veszi fel. Vázolom neki a helyzetet, és megkérdezem, akkor most ki mit tud és hogyan. Némi tanakodás után azt a választ kapom, ők általános ügyfélszolgálat, a pultnál ülő hölgynél van az abszolút igazság tudása. Ha az adásvételi dátumától számított 15 napon túl íródik a jármű át, a NAV megbüntet. Ha írok nekik kérvényt, talán nem fog. Megköszönöm az információkat, leteszem a telefont.

Összefoglalás:

Ha vásárol az ember működő, szép OT-s járművet, az újabb OT vizsga időpontjáig ne akarja használni. Nem lehet biztosítása, nem lehet adásvételije. Ha balesetezik, gyorshajt, vagy bármi történik, addig a régi tulajé minden gond.

Mindez amiatt, mert valamilyen törvényből vagy rendeletből kimaradt egy pont vagy bekezdés, ami kimondja, már meglevő OT minősített jármű átírása esetén mi a jogalkalmazó eljárása. Luk van, a hivatal hárít, oldja meg az ügyfél.

Nincs valakinek fideszes parlamenti képviselő ismerőse, hogy gyorsan beadjon egy egyéni képviselői indítványt az ügyben...?

A tegnap estét hibafelderítéssel és dokumentáció tanulmányozással töltöttem.

Este tíz óra tájban bebújtam a műszerfal mögé, és addig igazgattam a nem égő visszajelzőket, míg elmúlt a kontakthibájuk.

A doksi azt mondja, ez az évjárat tök más emissziós szabályozó rendszerrel rendelkezik, mint a korábbiak. Konkrétan két mágnesszeleppel, két relével és vagy 2 folyóméter vákuumcsővel kevesebb van benne, ezért nem találtam még a helyét sem. Cserébe van benne egy termosztátos pneumatikus szelep, ami jelenleg rövidre van zárva.

Mértem kompressziót. 9 bar felett volt, úgyhogy ez nem lehetett a dadogás oka. A gyertyák állapota látványosan eltért egymástól. Az egyik hengeré nagyjából elment, a másik igen kokszos volt, mint ami sokat kap. Tekintve, hogy a 110 szépen ment a pályán, valószínűleg az alapjárati rendszerben lehetett a turpisság. Az előző tulaj valami szivató beállítást emlegetett, mint hibát.

Ma nekiláttam a karburátornak. Hengerenként külön alapjárati csavar és dúsítócsavar van. Láss csodát, a kétszer két állítócsavar feje hornya szépen egy irányba mutatott, de becsavarva teljesen eltérő helyzetben voltak. Megszámoltam, hány menetet van kitekerve a szép gyertyás hengeren, és annyira állítottam a csúnya gyertyás hengerét. Nagy meglepetésemre mindjárt pöccre indult a két henger, de még elég dadogós maradt az alapjárat. Nem csoda, mert a könyv 1200 ford./percet ír, a mostani meg 7-800 körül volt. Negyedeket kijjebb tekertem az alapjárati csavarokon, picit rádúsítottam, és eltűnt a dadogás, meglett az előírt fordulat. Fokozatot bekapcsolva előírás szerint 800 körülre esett a fordulat. A garázsban vágni lehetett a szénmonoxidos füstöt nyitott ajtónál is, eddig megvolnánk.

Azt végképp nem értem, hogy sikerült a légszűrőházba úgy belerestaurálni az új papírbetétet, hogy eltörjön a pereme...

Kicsit aggódva indultam próbaútra. Három sarokkal később már nem aggódtam. A kocsi nem dadog, nem rángat, nem fullad. Elmentem szülőkhöz, és mire odaértem, fülig ért a szám. Szülők örültek a szép kocsinak. Anyut konkrétan két próbakörre kellett elvinni, egy nem volt neki elég. Ablak kicsit le, tolótető kicsit hátra, jön fel a hold, szép az élet.

A difi és a váltó továbbra is sírdogál, a kipufogó csattog és ráng, de egy napra legyen elég ennyi.

A nagy gondolkodás vége az lett, hogy itt pihen a garázsban egy másik Ro.

• Az egyik hengerén hidegen nincs alapjárat, remélem, csak beállítási gond. Melegen van valami, de nagyon távol az ideálistól. Párszor lefulladtam sebességben.
• A kipufogó rendszerből két rögzítési pont hiányzik. Felrakva hozzávetőlegesen van, bukkanókon kopog a kocsi alján.
• Két kocsiból rakták össze, így van benne katalizátor és szekunder levegő szivattyú, de nincs benne az oda-vissza mozgó gyújtáselosztó és az ezt szabályzó két mágnesszelep. Sőt, egyelőre a vezetékköteget se találom hozzá.
• Egyébként a bütyök kenőfilce is hiányzik az elosztóból.
• Sír a váltóban a difi, időnként eltűnik a rükverc, kapcsoláskor recseg az egyes.
• A vezérlő vákuumcsövek tán bicikli szelepgumiból és Mercedes központi zár vákuumcsőből lettek összerakva.
• 72 km alatt megevett kb. 10 liter benzint. Ez nagyjából 14 literes fogyasztás.
• A vezető oldali ablak felső sarkából 2 cm kéder hiányzik. 100 felett fütyül a szél befele.
• A km-óra nem működik. A fordulatszámot néztem erősen, közben vizualizáltam a seprű diagramot.
• A kézifék jelképes.
• Az elektromos AC nem működik. Vagy áramot nem kap, vagy más baja van.
• Nem ég a reflektor, a hátsó ablakfűtés és a kézifék visszajelző.

Azon meg sem lepődtem, hogy az első 500 m-en követ kaptam a szélvédőbe. Első utam a szélvédőjavítóhoz vitt. Tán nem fog továbbrepedni.

Ezzel együtt azt hiszem, nem csináltam túl rossz vételt. Most pedig köszönetek:

• tesónak, amiért kiszúrta a kocsit,
• főnöknek és az EU-nak a tőkéért
• feleségnek, a hiányzó részt kipótoló hitelért, meg hogy még nem rúgott ki
• a Jóistennek, hogy ezt az egészet így elrendezte

Az elmúlt hetekben végigjártam néhány általam ismert, tartós és jó munkát végző lakatos-restaurátort. Vittem magammal képeket a kocsiról, meg a kockás füzetet. Végigelemeztünk több lehetséges forgatókönyvet, a donor autó vásárlásától a mostani teljes kilakatolásáig. A helyzet, egy szóban összefoglalva: hajaj.

Egy hete töröm az agyam, hogyan tovább, vagy tovább-e egyáltalán. Tetszőleges forgatókönyvet választva annyi milliót kellene beletenni ebbe a vasba, ami egyrészt még nincs, és nem is tudom, mikorra jön esetleg össze. Másrészt annyi millióból bőven lehet kapni valamilyen szinten restaurált ilyet. Itt a hangsúly a valamilyen szinten restaurálton van. Nekem meg inkább használni kellene, mint szoborként porolni a tollseprűvel.

Az egész dologba azért ugrottam bele, mert ezt a kocsit láttam kölökként. Most úgy tűnik, tervezhető időn belül nem fogom tudni feltámasztani, anyagilag meg gyakorlatilag nem érdemes.

Itt tartunk. Gondolkodok, pörög a csontkés.

Vettem némi benzint, legyen bőven. A Wankel szereti hörpölni. Aztán kivettem a fakockát a kipufogó eleje alól, kerestem helyére ideiglenesen krokodilt. Az jobban bírja az esetleges vörösizzást. A biztonsági előírások maximális betartásával belelógattam a benzincső végét a kanna nyitott szájába. Aztán indítóztam egyet. Aztán még egyet. Aztán beröffent a motor. Csak úgy, semmi faxni, semmi köhögés-tüszkölés a tíz hónap rá se nézés miatt.

Most már tiszta benzint kapott, nem keveréket mint legutóbb. Ráadásul előrelátóan az összes ajtót-ablakot kinyitottam. Így csak a könnyem folyt és kicsit köhögtem, nem akartam direkt megpusztulni az első percekben. Hagytam a masinát melegedni, aztán nézegettem a gázreakciót:

Harapik, na. A repedt fazék hangért elnézést, a kipufogó még szétrohadva belül, a falak meg visszhangoznak.

Megint megvártam, míg pirosra izzik a katalizátor vége. Akkorra elment a szúrós szaga. A termosztát nyitott, aztán leállítottam. Minden szint a helyén, a víz nem folyik, az olaj benne jó szagú.

Mivel igen jó kedvem is lett, nemcsak büdös szagom, lehet, gyakrabban beindítom a vasat nem csak tíz havonta. Most meg megyek, próbálom folytatni a pénzgyűjtést, lehessen végre kezdeni a lakatolást.

Közel fél év nagy idő. Jónak láttam visszatenni a tankot a kocsiba, mielőtt végképp elfelejtem, mi hogy volt azon a fertályon. A tank békésen szárad az elmúlt időben. A gyantamaradék nagyja porzósra kövesedett, de a sűrűje még mindig frutti állagú volt. Nem erőlködtem vele, majd a lakatos ember kipucolja. Visszatettem a jeladót a tankba.

Nézegettem egy darabig a kiszerelés képeit, míg eszembe jutott, minek hol kellene lennie. Pár dolgot természetesen nem fényképeztem le, ott improvizáltam. Csak pár óra kellett, meg tesó segítsége az idomtalan tartály mozgatásához. Közben próbáltam tölteni az akkut. Karácsony körül töltöttem utoljára. Nem sok áramot vett fel. Remélem, nem szulfátosodik el állásában.

Az olajszint rendben volt, a víz szintén. A benzinszint jeladó működni látszik, jelezte az üres tankot. Kicsit pörgettem az önindítóval, hogy lássam, hogy reagál az akku. Bírta. Holnap felfegyverkezek benzinnel, és alaposan bebüdösítem a garázst. Ha sikerül.

Ellenállás huzalt nem is olyan könnyű szerezni. Főleg, ha speciális értékű kell. Végigtelefonáltam a fél várost, és végül jó messzi, két óra autókázás után jutottam el abba a vidéki kisboltba, ahol ezt kaptam:

Ez a lelke a benzinszint jeladónak, aminek neki akartam állni. Ebből van egy hurok a belsejében, és az úszó létra módjára csúszkál rajta egy pár érintkezővel.

Első lépésben előkotortam a jeladó romjait, és nekiláttam kipucolni az elrohadt összefogó rúd maradékát. Először megpróbáltam kiütni a jeladó fejéből, de nem akarta az igazságot. Aztán fúróval támadtam. A fúró ment egy darabig, majd megakadt. Onnantól újra kiütő következett. Pár ütés, és megmozdult a rozsdás izé. Még pár ütés, és hopp:

Kikukucskált a kiütő feje a furaton, szabad a pálya az összerakáshoz. A történtekből tanulva rozsdamentes acélból csináltam az új rudat. Beütöttem a jeladó fejbe, após beforrasztotta, aztán daraboltam. Utána menetet vágtam a szabad végére, hogy fel lehessen tenni a mérőhurkot feszítő T alakot.

Közben matattam az úszón. Fel kellett varázsolni rá a benzinszint lámpát vezérlő kapcsoló fémtányérját. Pici horony volt az úszón, valami apró rugós gyűrű tarthatta a helyén a tányért. Próbálkoztunk seegerrel, de az vastag volt. Végül egy CD lejátszóból kimentett alakos összefogó lemez passzolt pompásan a helyére:

Utána kellett kicsit még menetet vágni, hogy a feszítő elem helye pontosan meglegyen az összefogó rúd végén. Aztán kialakult a végleges helyzet. Helyén az úszó és a záróelem:

Jöhetett az ellenállás hurok és a lámpakapcsoló rézhuzalja. Após villamos ember, jól forraszt, de a 0,05-ös ellenálláshuzal már kihívás neki, nem látja és nem érzi. Én még láttam, megfelelő világítás és fehér háttér esetén. Beforrasztottuk a huzal egyik végét. Áthúztam az úszó egyik oldalán, el a T-ig. Ott gondolkodtam egy kicsit, míg rájöttem, pontosan merre is kell futnia a másik oldalra. Ezt a részét még sosem láttam. rozsdás mocsok volt, amikor szétbontottam. A túloldalon ismét beakasztottam a huzalt az úszóba. Közben igyekeztem feszesen tartani, hogy ne essen ki se az úszóból, se a T-ből. Próbáltam csipesszel, fogóval tartani a végét, míg após forrasztott. Elsőre egész jól sikerült. Csak éppen hiányzott a testje. Kicsit korrodált a jeladó fedél, nem jött el a feszítőnyelvig a test. Páka volt, hamar megoldottuk egy plusz testszállal.

Utána felforrasztottuk a lámpakapcsoló vezetékét is. Játszottunk vele, mértük, próbálgattuk, majd elszakadt az ellenállás huzal. Persze, hogy rövid lett. Játszottunk, forrasztottunk újra. A végén már speciális satu a satuban készülékben:

Így lehetett forgatni, hurkolni a huzalt, nézni és közben forrasztani. Az ötödik próbálkozás és mérés után már azt is tudtuk, számít a hurok állásszöge is. Picit kúposnak kell lennie, hogy az úszó csúszó érintkezőin megfelelő helyen legyen a huzal. A hatodik forrasztásra sikeredett olyan feszes és olyan jó állású hurkot rittyenteni, amin szépen ment az úszó, megvolt az egyenletesen változó ellenállás érték. Négy óra munka után került a ház rá a jeladóra:

Ez most nagyjából rendben van. Tele tanknál 7-8 Ohm, üresnél kb. 100 Ohm az ellenállás, és lineárisan változik az úszó helyzetével. Amint a tankkal kezdtem valamit, mehet vissza a helyére.

A mai nap első képe két jóképű kárpitpatent. 40 év után is frissek, szerelhetőek:

Azért kellett velük foglalkoznom, mert a tankhoz a hátsó üléstámlák kibányászása után férni hozzá. Ők tartották a hátsó támlák mögötti filcet. Ez pedig a tank az ülés mögött:

Körbenézegetés után látszott, hogy csak előre tud kijönni. Ki kellett operálni a könyöklőt. Ilyen az állapota:

Nekem erősen úgy tűnik, kis tisztítás után mehet vissza a helyére. Teljesen használható tartólemez. A könyöklő kibillentése elegáns négycsuklós mechanizmussal történik:

Mindig elgondolkodom, hogyan tudtak ilyen hihetetlen állapotban megmaradni a kárpitok. Alapos tisztítás, és mehet vissza minden. A tank beöntőcsöve ilyen:

Puha gumicső, de a tanknál már erősen mállik. A bilincsek hibátlanok. Mögötte a torony eléggé rohad. A kiömlő csőrendszer kicsit kusza:

Az alsó fekete csövön jön ki a lé a tankból és megy a szűrőbe. A szűrő után jön az elektromos AC és a szürke fémcső, ami a motorhoz vezet. A szűrő egyik oldalán a bilincs hibátlan:

 A szűrő túlvégén ennyi maradt a bilincsből:

A csavar bal vége hibátlan, a közepét kezdi nyammogni az oxid. A jobb vége vastagon varacskos. A bilincs lemeze porhanyósra rohadt, szétmállik. Hihetetlen, hogy 8 cm távolságon ennyire más lehet két egyforma alkatrész állapota. A tank egyik vége foltos volt. Lehet, likas és ereszt:

Mivel lötyögött benne a lé, tesóval ketten álltunk neki a kiemelésnek. 87 liter a térfogata. Ha csak harmadig van, már azt is bőven elég emelgetni és manőverezni a kárpitok között, az ajtón kifele. Végül 20 litert öntöttünk ki belőle egy kannába. Ilyen lett utána a tölcsér szűrője:

A tankot körbenézegetve láttam rajta néhány rozsdafoltot:

Lehet, itt likas. Meg fog kelleni vizsgálni. Meglett a leeresztő csavar is:

A tank ázós végénél ilyen a tank alatti szövet és a padló:

Nyálkás, de épnek tűnik. Ugyanez a helyzet a túlvégen, nyálka nélkül:

Alul jön a cső a szűrőtől és megy be a padló alá az AC-hez. Fent jön vissza a cső, megy a kocsi elejéhez. Középen az AC tápja és testje. Balra a két csavar az AC szilentek rögzítése. Itt viszonylag ép a lemez. A doblemezek összeeresztésénél porhanyósodik. A küszöbvég és a lábtér padló jobb szélen mint a szita, leveles rozsdás. A tank beöntő nyílásán benéztem a tankba. Nem kellett volna:

Kitaláltam, tegyük beöntő nyílással lefelé a tankot, hátha kipotyog a rozsdás kosz nagyja. Tettem alá egy edényt, biztos ami biztos. Erre nem számítottam:

Pár pillanat múlva ragacsos fekete massza kezdett ömleni a tankból. Percek alatt megtöltötte az edényt:

A felszínen pár mm öreg benzin, alatta a kenőcs. Tehettem alá a következő edényt, amely pár óra alatt szintén tele lett. Egyelőre folyik a fekete kenőcs, már négy liternél tart. Megvárom, míg abbamarad a folyás. Ennyivel egyszerűbb a dolgom, ezt már nem fog kelleni spéci oldószerrel kivarázsolni a tankból. Büdös ez a fekete dolog nagyon, semmi aromás benzines szaga nincs.

Tekintve, hogy három hónap eltelt, ránéztem az akkura. A feszültség 12V alá esett állásában. Kivettem az akkut, feltettem töltőre.

A motortér száraz, a kocsi alja szintén. Gyújtás ráadására valami zúg, talán az elektromos AC próbál működni.

A szétszedett benzinszintjelző kupakján a 3-as furaton bőszen párolog a benzin az utastérbe. Nem bírtam a kocsiban maradni az átható bűztől. Vagy be kell csukni a furatot, vagy kivenni a tankot, és kiönteni a romlott löttyöt. Néztem a neten tanktisztító léket. Van drága lékeverék a neten, és van aceton vegyszerboltban... majd kitalálom, melyikkel egyszerűbb dolgozni. Idő van bőven.