Ellenállás huzalt nem is olyan könnyű szerezni. Főleg, ha speciális értékű kell. Végigtelefonáltam a fél várost, és végül jó messzi, két óra autókázás után jutottam el abba a vidéki kisboltba, ahol ezt kaptam:

Ez a lelke a benzinszint jeladónak, aminek neki akartam állni. Ebből van egy hurok a belsejében, és az úszó létra módjára csúszkál rajta egy pár érintkezővel.

Első lépésben előkotortam a jeladó romjait, és nekiláttam kipucolni az elrohadt összefogó rúd maradékát. Először megpróbáltam kiütni a jeladó fejéből, de nem akarta az igazságot. Aztán fúróval támadtam. A fúró ment egy darabig, majd megakadt. Onnantól újra kiütő következett. Pár ütés, és megmozdult a rozsdás izé. Még pár ütés, és hopp:

Kikukucskált a kiütő feje a furaton, szabad a pálya az összerakáshoz. A történtekből tanulva rozsdamentes acélból csináltam az új rudat. Beütöttem a jeladó fejbe, após beforrasztotta, aztán daraboltam. Utána menetet vágtam a szabad végére, hogy fel lehessen tenni a mérőhurkot feszítő T alakot.

Közben matattam az úszón. Fel kellett varázsolni rá a benzinszint lámpát vezérlő kapcsoló fémtányérját. Pici horony volt az úszón, valami apró rugós gyűrű tarthatta a helyén a tányért. Próbálkoztunk seegerrel, de az vastag volt. Végül egy CD lejátszóból kimentett alakos összefogó lemez passzolt pompásan a helyére:

Utána kellett kicsit még menetet vágni, hogy a feszítő elem helye pontosan meglegyen az összefogó rúd végén. Aztán kialakult a végleges helyzet. Helyén az úszó és a záróelem:

Jöhetett az ellenállás hurok és a lámpakapcsoló rézhuzalja. Após villamos ember, jól forraszt, de a 0,05-ös ellenálláshuzal már kihívás neki, nem látja és nem érzi. Én még láttam, megfelelő világítás és fehér háttér esetén. Beforrasztottuk a huzal egyik végét. Áthúztam az úszó egyik oldalán, el a T-ig. Ott gondolkodtam egy kicsit, míg rájöttem, pontosan merre is kell futnia a másik oldalra. Ezt a részét még sosem láttam. rozsdás mocsok volt, amikor szétbontottam. A túloldalon ismét beakasztottam a huzalt az úszóba. Közben igyekeztem feszesen tartani, hogy ne essen ki se az úszóból, se a T-ből. Próbáltam csipesszel, fogóval tartani a végét, míg após forrasztott. Elsőre egész jól sikerült. Csak éppen hiányzott a testje. Kicsit korrodált a jeladó fedél, nem jött el a feszítőnyelvig a test. Páka volt, hamar megoldottuk egy plusz testszállal.

Utána felforrasztottuk a lámpakapcsoló vezetékét is. Játszottunk vele, mértük, próbálgattuk, majd elszakadt az ellenállás huzal. Persze, hogy rövid lett. Játszottunk, forrasztottunk újra. A végén már speciális satu a satuban készülékben:

Így lehetett forgatni, hurkolni a huzalt, nézni és közben forrasztani. Az ötödik próbálkozás és mérés után már azt is tudtuk, számít a hurok állásszöge is. Picit kúposnak kell lennie, hogy az úszó csúszó érintkezőin megfelelő helyen legyen a huzal. A hatodik forrasztásra sikeredett olyan feszes és olyan jó állású hurkot rittyenteni, amin szépen ment az úszó, megvolt az egyenletesen változó ellenállás érték. Négy óra munka után került a ház rá a jeladóra:

Ez most nagyjából rendben van. Tele tanknál 7-8 Ohm, üresnél kb. 100 Ohm az ellenállás, és lineárisan változik az úszó helyzetével. Amint a tankkal kezdtem valamit, mehet vissza a helyére.