Vettem némi benzint, legyen bőven. A Wankel szereti hörpölni. Aztán kivettem a fakockát a kipufogó eleje alól, kerestem helyére ideiglenesen krokodilt. Az jobban bírja az esetleges vörösizzást. A biztonsági előírások maximális betartásával belelógattam a benzincső végét a kanna nyitott szájába. Aztán indítóztam egyet. Aztán még egyet. Aztán beröffent a motor. Csak úgy, semmi faxni, semmi köhögés-tüszkölés a tíz hónap rá se nézés miatt.

Most már tiszta benzint kapott, nem keveréket mint legutóbb. Ráadásul előrelátóan az összes ajtót-ablakot kinyitottam. Így csak a könnyem folyt és kicsit köhögtem, nem akartam direkt megpusztulni az első percekben. Hagytam a masinát melegedni, aztán nézegettem a gázreakciót:

Harapik, na. A repedt fazék hangért elnézést, a kipufogó még szétrohadva belül, a falak meg visszhangoznak.

Megint megvártam, míg pirosra izzik a katalizátor vége. Akkorra elment a szúrós szaga. A termosztát nyitott, aztán leállítottam. Minden szint a helyén, a víz nem folyik, az olaj benne jó szagú.

Mivel igen jó kedvem is lett, nemcsak büdös szagom, lehet, gyakrabban beindítom a vasat nem csak tíz havonta. Most meg megyek, próbálom folytatni a pénzgyűjtést, lehessen végre kezdeni a lakatolást.