A szívócsonk elég érdekes szerkezet. A karburátor helyett ebben van az alapjárati rendszer, a pillangószelepek, meg egy csomó csőcsonk. Kész karácsonyfa, ahogy már írtam. Ezt láttam neki mosogatni. A nagyja már tiszta volt, ehhez képest tekintélyes mennyiségű kosz jött le róla. Kíváncsiságból kicsavartam belőle az egyik mágnesszelepet.
Lehet, nem kellett volna, mert menetrögzítő tartotta a helyén, és azt épp nem találtam a polcon, amikor visszatettem.
Pedig kell valahol lennie, emlékszem. A szelepnek mintegy 5 mm lökete van, és igen nagyon tiszta és szimpatikus, ahogy az öntvényben a furat is. Átfújkáltam a furatokat, nézegettem, mi merre vezet. A pillangószelepek melletti kiegyenlítő furatokat vékony dróttal próbáltam, oda egyszerűen nem fér be más. A csonkról a tömítést és a hőszigetelő távtartót nem vettem le, nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Ha ennyire masszív a tömítés, jól fog dolgozni újra összerakva.
A szívócsonk hővédő lemeze igen mocskosul nézett ki.
Némi mosogatás után sokkal emberibb lett a külseje.
Megpróbáltam összerakni az asztalon a csonkkal, hogy lássam, mi hogy csatlakozik egymáshoz.
Ha már így összeállt, elővettem a karburátort is, mosogatás és passzítás céljából. A karburátoron szintén sok kosz maradt, feketedett a mosólé utána. Az egyik fele egész szép lett:
A másik fele masszívan oxidos, nem kímélte az idő és a szivárgó fagyálló gőz.
Mosás és törölgetés után gondoltam, belenézek. A motorolajos keverékkenés szokott ronda dolgokat eredményezni a karburátor furataiban, le akartam ellenőrizni. Kicsavartam a karburátor hat csavarját. Elég volt a legkisebb csavarhúzó a csavarok megindításához. A fedél látványosan nem akart megindulni. Gondolkodtam, mi tarthatja. A fedéltömítést nem akartam szétszaggatni, nem volt kedvem tömítéskészletet vadászni a karburátorhoz. Épp nekiláttam visszatenni a csavarokat, amikor megláttam a torkok között egy gyanús csavarfejet. Az volt a hetedik összefogó csavar. Így már megindult a fedél.
Kis noszogatással, óvatossággal a tömítés megmenekült. A fedélben vannak a szívató pillangószelepei, az elektromos és hűtővizes fűtésű automatika, a tűszelep és az úszók. Az úszók tengelye meg volt állva. Kis mozgatás után vígan billegett le-fel. A tűszelep működik, levegővel ellenőriztem. A szívató automatika működését pontosan nem értem, de nem akartam jobban szétszedni.
Az úszóház láttán lehidaltam.
Minden tiszta, lerakódás semmi, csak egy kicsi odaégett olajréteg. A csokor levegő fúvóka tiszta, a gyorsító csőre kétágú. Mindenen átlátni, szinte hozzá sem kell nyúlni. A gyorsító szivattyú dugattyús, nem öregedik, nincs membránja.
A főfúvókák egy nagy csavar mögött laknak.
Elég emberesen meg volt húzva. Előny, hogy nem az úszóház fenekén kell kotorászni dugulás esetén, hanem akár feltett légszűrővel is hozzáférni. Itt is minden tiszta és átlátható volt. A biztonság kedvéért átfújkáltam ezt is, aztán összeraktam a karburátort.
Összeraktam a karbut a szívócsonkkal, hogy lássam, minden passzol-e. Feltettem a karbut a pillangószelepekkel összekötő rudazatot.
Minden rendben levőnek látszott. A karbu rögzítő csavarok tartják a gyújtás két mágnesszelepét. A szelepeken mintegy fél méternyi kimerevedett, repedezett vákuumcső lakik. Alapos mosogatáson kívül nem mertem hozzányúlni, ment vissza a polcra.
Feltettem az új szívócsonk tömítéseket a blokkra, és feltettem a csonkot.
Meghúztam a csavarokat. Az egyik csavar tartja a gázbowden vezetőlemezét. Szándékom szerint ez kész. Ideiglenesen alátettem a hővédő lemezt. Érdekes, hogy a széle a vákuumszivattyút is védi a hőtől. Rátettem a karburátort, szintén ideiglenesen. A pillangószelep rudazat rendben van. Az olajszivattyú rudazatból hiányzik egy poliamid persely. Le kell méretezni és gyárttatni.
A továbblépéshez egyértelműen csövezni kell. Rengeteg csonk van a karbu takarásában, a karbu és a mágnesszelepek előtt kell becsövezni őket. Mérni kell szervo vákuum csövet, vezérlő vákuum csöveket, és egy kazal különböző méretű vízcsövet.
Utolsó kommentek