Ro 80 blog

Készen lettek a csövek. Első fékcső:

Szekunder levegőcső:

A csövek a Héfalnál készültek. Megvoltak a vállalási határidőre. Mikor szóltam, hogy a kúpos hollanderes végek nincsenek behajlítva, mondták, az más nem fér a peremezőgépbe. Kis noszogatásra kézzel, satuban kialakították a C formát.

Most kevés időm volt, csak a levegőcsöveket próbáltam helyükre rakni. Először bepróbáltam a hosszú hollanderes végüket a rotorházakba. Az egyik profin belement, a másik nem akart. Átmetszettem a menetet a hollanderen, menetvágóval átvágtam a menetet a rotorházban -  semmi változás. Áttettem a jól bemenő csővéget a másikba, ott azonnal jól belement. A menet nem lehetett gond, maradt a hengeres rész a menet felett a hollander végén. Az egyiknél 0,6 volt az átmérő vége, a másiknál 0,8, a kivett eredetinél meg 0,2. A 0,6-os még belement, a 0,8-as már nem. A rotorház alumínium, nem akartam erőltetni. Befogtam satuba a csövet és a hollandereket, és nekiláttam finomreszelővel levenni az átmérőből. 0,4-ig levettem mindkét hollander méretét. Most már kézzel bementek csaknem végig, könnyen meg lehetett húzni őket.

Következett a túlvég. A csövek elvileg szimmetrikusan vannak hajlítva, legalább is majdnem:

Ez az elosztó és visszacsapó szelep, ami a kompresszor felől kapja a tápot:

Ezzel a véggel nem volt semmi gond, sima kúpos peremezett csőkötés.

Utána megpróbáltam helyére tenni a csöveket. Sajna nem lett pont olyan a görbítés, mint az eredeti, úgyhogy kellett pár tíz perc, míg elfértek a csövek az olajszűrő mellett. Feszegettem, görbítgettem, harcoltam az ívekkel. Végül sikerült optimális alakra hajtogatni őket, ahol az olajszűrőt sem dörzsölik és a bilincs alá is odaférnek:

A túloldalon szabályszerűen bújnak a fészkükbe:

Ezzel valószínűleg nem lesz gond. A visszacsapó szelepet és az osztást majd sűrített levegővel kipróbálom, átfújkálom.

Beszereztem a féknyereg felújító készleteket. Ideje volt, mert az egyikből az utolsó darabot hoztam el a nagykerből. Nagyon olcsón megúsztam. Szereléskor kiderül, mennyire méretpontosak a gumialkatrészek.

Jártam néhány kipufogósnál. Megmutattam nekik a rendszer maradékát, hogy tudják, miről kérdezek. Egy komolytalanul alacsony árat mondott, kettő közel egyformát. Közös volt, hogy kocsi mindenképpen kellene nekik, úgy tudják a függesztési pontokhoz állítani a rendszert. Az a kérdés, mi a több: a kocsit odaszállítani, vagy kifizetni a sablongyártást. Az odaszállításhoz szeretnék féket, és a motornak, katalizátornak a helyén kell lennie. Amíg mindez megtörténik, talán a pénz is összegyűlik rá.

Ma inkább tapogattam, gondolkodtam, mint látványosan haladtam.

Először megtámadtam a háromlábú lehúzóval a vízpumpa tengelyen az agyat. 1 mm-t húztam előre, így minden kellemesen elfér egymás mellett. Nem akad a főtengely ellensúlya.

Aztán nekiláttam a mindenféle konzolokat felpróbálni a blokkra. Elővettem a generátor tartófüleit. Ledrótkeféztem a nagyja mocskot, megkerestem a csavarokat, kitisztítottam a meneteket, és mindent feltettem a helyére. A generátornak két konzolja van:

Egykor sárgára voltak kadmiumozva, talán a jövőben is így lesznek. Feltettem kicsit a generátort is, ellenőrizni, minden passzol-e.

Szemre minden rendben. A generátor forog, a voltmérő mocorog. Kívülről randa, le van kenve ezüsttel, meg az egyik összefogó csavar menete is javított. Valószínűleg felújíthatták, vagy más miatt nyúltak hozzá.

A következő programpont a szekunder levegő szivattyú konzolja volt. Öntött acél, ez is kapott sok drótkefét. Ezt bontottam le a legelején a dolgoknak, így kellett némi idő, míg kilogikáztam, mi hogyan van. Ez maga a konzol:

Az oldalán a gyújtótrafó tartókonzolja:

Elővettem a dobozból a felújított csereszivattyút, próbáltam a helyére tenni. Nagyon furcsán állt, nem mozgott, nem tudtam a feszítő részét rendesen bekötni. Kezdtem vakarózni, nem jót sejtettem. Elővettem a szétbontott régi szivattyút, nézegettem egy darabig a kettőt egymás mellett. Aztán meglett a probléma:

A két ház 90%-ban egyezik. A maradék 10% miatt nem passzol ide az új. Azt hiszem, garancia ide vagy oda, szét fogom szedni az újat, és átpakolom a régi házába. Valami megérzésem lehetett, mert szivattyú szétszedő célszerszámok csináltatásával kezdtem az egész kocsi bontását, úgyhogy egy nyugodt pillanatban megejtem a műveletet.

Nekiláttam feltenni a vízpumpát. Nem ígérkezett komplikáltnak, de aztán...

Kicsomagoltam a vízpumpát a fóliából. Megint megnéztem és újra elszörnyedtem, mennyire megrágta az öntvényt az idővel elsavasodó fagyálló.

Bepróbáltam a helyére az új tömítő O gyűrűt. Ez mért méret után lett, eléggé passzolni látszik. Fagyállót bíró anyagú, nem lesz vele gond.

Utána óvatosságból végigpróbáltam a rögzítőcsavarok furatait. Mehettem keresni a menetfúrót, mert elég sokban furcsán viselkedett a csavar. Menetfúrós járatás után egyértelműen javult a helyzet, lehetett tovább próbálgatni az alkatrészeket. Néztem, passzol-e a lemez a blokkon:

és passzol-e a vízpumpán:

Minden rendben levőnek tűnt. Feltettem a tömítéseket és nekiláttam segítséget keresni, mert természetesen a vízpumpa felszerelés is két emberes. Szülő jött segíteni. Nyomta a szivattyút fentről lefelé, rá az O gyűrűre, miközben én harcoltam a csavarokkal. Hiába az alapos zsírozás, gondolkodósan mentek helyükre a csavarok. Meghúzás után ellenőriztem a rést a pumpa és az első dekni között:

A körmöm nem fért bele, a rés szimpatikusan kicsi. A biztonság kedvéért visszavettem a pumpát, és megnéztem, milyen helye van az O gyűrűnek. Nem deformálódott, nem mászott semerre. A méret tehát passzol, és a szerelési technológia is. Meghúztam a csavarokat, és kezdtem elégedett lenni. Pumpa a helyén.

Körben viccesen virít a zárólemez friss sárgája:

A kis csavar a ventilátor légterelő gyűrűjének a tartófuratát zárja le. Légterelő gyűrűt extra tartozékként lehetett szerezni, vonóhorgos üzemhez ajánlották.

Előkotortam a vízpumpa szíjtárcsáját. Ledrótkeféztem, kicsit megcsiszoltam, és feltettem a helyére:

Megforgattam a szíjtárcsát. Szemre minden rendben. Nekiláttam forgatni a főtengelyt. Hoppá:

Az ellensúly beleakad a szíjtárcsába. Kellemetlen. Fél-egy milliméterrel előrébb kellene lenni a tárcsának. Azóta azon töröm a fejem, hogyan lehetne ezen segíteni. Az egyik megoldás, hogy alátét lemezt teszek a tárcsa és az agy közé. A másik megoldás, hogy előrébb húzom az agyat a vízpumpa tengelyen. Azon is gondolkodom, mi a hiba oka. Az egyik lehetőség, hogy a leköszörült blokk miatt jobban kiáll a főtengely. A másik, hogy a vízpumpa felújításakor kicsit beljebb sajtolták vissza az agyat a tengelyre. Vagy mindkettő együtt.

Az ilyen dolgok miatt látom értelmét csillogóra restaurált állapot előtt kijavítva összerakni a dolgokat. Ha minden szépre lenne fényezve, igen nyűgös lennék, ha utólag kellene fúrni-faragni.

Még szokni kell, hogy nincs ott a fék a kerék mögött. Furcsa a kerékagy magában:

A kereket azért vettem le, mert így könnyű hozzáférni a katalizátor rögzítőfüléhez, ami kicsit összegyűrve ott maradt a váltó tartóbakján. Ott van ni:

Lelki szemeim előtt flex és fűrész lebegett, de azért megpróbáltam két villáskulccsal. Igen nagyon rozsdás volt a környezet is, a csavar is. Természetesen simán megindult a csavaron az anya. Tekertem, tekertem. A nagyon rozsdás részen erősen sikítani kezdett, de már nem volt visszaút. Lejött:

Önzáró anya volt rajta, egyszerűen lenyalta a rozsdát az egészséges fémről. Hihetetlen, milyen anyagminőség van ebben a kocsiban.

A motor visszarakására készülendő még egyszer ránéztem a fékekre. Az első fékcsövek gumija megdagadt, nem ment bele a drót sem. Csináltatok új gumicsöveket, és a rendszernek ez a része menni fog. A kilikadt hátra menő fékcsővel nem tudok mit csinálni. Z alakban megy a kasznin, bontás nélkül nem jön ki. Le fogom dugózni a likat a főfékhengeren, így első fék lesz, hátsó nem. Ide-oda gurulni elég az első fék is.

Nézegettem a kocsi alján a kipufogó rögzítést. Megvan az egyik szakadt gumigyűrű, lesz minta, mit kell keresni. Úgy tűnik, el fog kelleni vinni az egész rendszert egy jó kipufogóshoz, kezdjen vele valamit. Lemez kell bele, kőgyapot, csövek, sok minden. A középső dobhoz valamilyen tartófület kell varázsolni, vagy még szerezni valahonnan. Látszik egy letört dolog, ami akár tartókonzol is lehet a fülek helyett, de ezen a kocsin ott nincs rögzítési pont.

A vízpumpa fedőlemeze komplex forma. Négy órát mértem és rajzoltam, mire valamennyire méretpontos skiccet sikerült összehozni. Még most sem tökéletes a rajz, úgyhogy nem raktam fel a vízpumpát.

Kell egy darab 12-es cső a kormányszervó csöve és a tartály közé. A régi el van gyengülve, alig tartja valami.

Sikerült értelmes minőségben lehorganyoztatni a vízpumpa zárólemezt. Kellett hozzá némi csiszolás, drótkefézés, felület előkészítés.

A galvanizáló szigorúan másnapra elkészült, és nem volt hajlandó árat mondani, pénzt elfogadni. Turcsán és társa, galvanizálás, Felsőpakony: ajánlott.

Egyetlen apró rozsdapötty maradt az egyik eróziós kráterben, amit nem tudtam kipiszkálni. A következő tíz évben nem lesz vele gond. Ránéztem mikroszkóppal, rendben lesz.

Összeraktam a kipufogó rendszert a padlón. 4,5 méter hosszú, nem kicsi.

Azon töröm az agyam, hogy a kis dob környékéről hiányzik két felfüggesztő fül. Nyomát sajnos nem látom, úgyhogy utána kell érdeklődnöm, mit kéne látnom és merre. Közben túrtam a netet. Lehet, lesznek rögzítő O gyűrűk és kúpos tömítések a darabok közé.

Érkezett a garázsba néhány folyóméter rozsdás cső és lemez:

Ez egy teljes kipufogó rendszer, változatos állapotban. A katalizátor nagyjából hibátlannak tűnik, a többi vagy foltozás után még használható, vagy már csak minta, kisebb-nagyobb hiányokkal. Ha lesz kipufogós ismerős, talán okosabb leszek. Mellé bónusznak egy elektromos AC:

Ebből meg a sajátjából talán össze lehet egy jót tenni.

Nézegettem egy darabig a szervizkönyv ábráját a kenési rendszerről. Úgy tűnik, a keverékszivattyú a tápot az első főcsapágytól kapja hosszú és kacskaringós úton. Azaz amíg fel nem telik a teljes rendszer a rotorcsapágyakig bezárólag, ott nem lesz olaj.

Leadtam a vízpumpa zárólemezt horganyozásra. Várom az eredményt.