Készen lettek a csövek. Első fékcső:

Szekunder levegőcső:

A csövek a Héfalnál készültek. Megvoltak a vállalási határidőre. Mikor szóltam, hogy a kúpos hollanderes végek nincsenek behajlítva, mondták, az más nem fér a peremezőgépbe. Kis noszogatásra kézzel, satuban kialakították a C formát.

Most kevés időm volt, csak a levegőcsöveket próbáltam helyükre rakni. Először bepróbáltam a hosszú hollanderes végüket a rotorházakba. Az egyik profin belement, a másik nem akart. Átmetszettem a menetet a hollanderen, menetvágóval átvágtam a menetet a rotorházban -  semmi változás. Áttettem a jól bemenő csővéget a másikba, ott azonnal jól belement. A menet nem lehetett gond, maradt a hengeres rész a menet felett a hollander végén. Az egyiknél 0,6 volt az átmérő vége, a másiknál 0,8, a kivett eredetinél meg 0,2. A 0,6-os még belement, a 0,8-as már nem. A rotorház alumínium, nem akartam erőltetni. Befogtam satuba a csövet és a hollandereket, és nekiláttam finomreszelővel levenni az átmérőből. 0,4-ig levettem mindkét hollander méretét. Most már kézzel bementek csaknem végig, könnyen meg lehetett húzni őket.

Következett a túlvég. A csövek elvileg szimmetrikusan vannak hajlítva, legalább is majdnem:

Ez az elosztó és visszacsapó szelep, ami a kompresszor felől kapja a tápot:

Ezzel a véggel nem volt semmi gond, sima kúpos peremezett csőkötés.

Utána megpróbáltam helyére tenni a csöveket. Sajna nem lett pont olyan a görbítés, mint az eredeti, úgyhogy kellett pár tíz perc, míg elfértek a csövek az olajszűrő mellett. Feszegettem, görbítgettem, harcoltam az ívekkel. Végül sikerült optimális alakra hajtogatni őket, ahol az olajszűrőt sem dörzsölik és a bilincs alá is odaférnek:

A túloldalon szabályszerűen bújnak a fészkükbe:

Ezzel valószínűleg nem lesz gond. A visszacsapó szelepet és az osztást majd sűrített levegővel kipróbálom, átfújkálom.