Ro 80 blog

Próbálom összerakni az információkat.

A hátsó oldalfedélből kb. 0,2 mm-t vett le a köszörűs. Ez még viszonylag kevéssé tűnt kopottnak, az első oldalfedél ránézésre a legrosszabb. Az is rossz, hogy az oldalfedél nem az eredeti síkkal párhuzamosan kopik. A gáznyomás égéskor, a gyertya közelében a legnagyobb, ott dolgoznak legjobban az oldaltömítések, ott a legnagyobb a kopás. A köszörűs is mondta, hogy már sok négyzetdeciméter jó volt, de a kis kráter még mindig ott fénylett, tovább kellett süllyeszteni a követ. Van még másik három felület, tehát legalább 0,8 mm-rel rövidebb lesz a blokk.

A belga ember, aki nem egy motort újított fel, azt mondja, 0,5 mm össz rövidülés felett ne foglalkozzak a blokkal, hagyjam.

A szerelési könyv egy helyen 0,2 mm kopás után fedélcserét ír.

A szerelési könyv azt írja másutt, hogy a hátsó oldalfedél és a csapágyfedél között a hézagolás 0,3 mm intervallumban ilyen vagy olyan lehet. Ebből arra következtetek, hogy számítottak a síkolásra, legalább egy felújítási és utána beállítási lehetőség benn van a szerkezetben.

Most legyen okos az ember.

Annyi azért kikristályosodott, hogy a levett vastagsággal ki kell hézagolni a csapágyfedeleket, lehet vagdosni vékony lemezből az alátéteket. Ha elöl-hátul teszek hézagolást az eredeti mellé, a főcsapágyak nagyjából a helyükön lesznek, a dugattyúk picit arrébb lesznek az excenter csapokon. Az alap probléma az, hogy míg a blokk össz hossza csökken, a főtengely hossza konstans marad. A középső fedélhez képest szimmetrikusan kell hézagolni, és elvileg minden működhet.

Néhány kép a felújított vízpumpáról.

Szép csillogó az öntvény, Alapos tisztítást kapott. A tengely maradt eredeti, ha jól látom. A nejlon azért van alatta, mert amikor mondtam, hogy hónapok múlva lesz csak összerakva, akkor a mester gondosan befújta szilikonnal a tömítő felületeket, ne gyógyuljanak össze az állásban.

Alul is szép tiszta minden. Itt-ott randa korróziós nyomok az öntvényen.

Itt is vannak egész randa kráteres bemaródások. Kérdeztem a mestert, hogy miért. Azt válaszolta, többféle kémhatású fagyálló van, és ha savas marad sokáig a rendszerben, vagy kívül az öntvényen, az megmar mindent. Valószínűleg emiatt kráteresek itt-ott az oldalöntvények. Azt tanácsolta, olvassam végig a különböző fagyállók címkéit, és semleges vagy lúgos kémhatásút tegyek a motorba.

Kész a vízpumpa. Kicsit meghümmögte a szaki bácsi, de mondott időre, mondott árért kész lett. Érd, Balatoni út 101: ajánlott.

A motordeknik köszörülődnek. Az elsőt már megtapogattam, a többi folyamatban.

A vízpumpa már a javítónál. Elvileg jövő héten kész.

Találtam megfizethető árú síkköszörűst. A hátsó fedél már nála van. Hétvégén visszabontom a blokkot, lepucolom a többi fedelet neki. Hétfőn viszem. Csak nem hagytak nyugodni a kopások.

Találtam féláron új szekunder levegő szivattyút. Az eladó nem akar külföldre postázni. Pech.

Találtam javítókészletet a főfékhengerhez. 2500 Ft nagyságrend. Csak érte kell menni a boltba. Mázli.

Ideje volt nagy levegőt venni, és nekilátni összetenni, amit össze lehet. Elsőnek meghúztam az olajterelő fedél belső kulcsnyílású csavarjait. A főtengely végcsavarral kellett ellentartani, nem volt egyértelmű. Aztán lemostam a poros konzerváló olajat a rotorház beléről, és friss olajjal átkentem.

Ezek az O gyűrűs tömítések a rotorház egyik oldalán:

Erősen bízom benne, hogy a vastagságuk megfelelő, össze lehet majd húzni a fedeleket. Kétféle anyag, négyféle méret. Ezek meg az éltömítések szélei a dugattyúban:

Itt az éltömítések három részesek. Az első részt ekkor kell beletenni a dugattyúba. A Mazda tömítés már egyrészes. Közben a rotorház felkerült a blokk középre, és a másik oldalára is rákerültek az új O gyűrűk:

Jöttek felülre is az oldaltömítések és a saroktömítések:

Kicsit gondolkodni kellett, hogy mennek be a helyükre az éltömítések. Végül kiderült, először a rugók mennek be, aztán a középrész, aztán a felső tömítésvég. Az első fedél jött, amivel kicsit megszenvedtem. A mazdás videókban mindig először a fedél jön, aztán külön a csapágyház a fogaskerékkel. Ez itt nem megy, ez NSU. Először is kellett egy segítség, a dugattyúgyűrűs tömítés összefogásához. Az összefogó célszerszám itt is jól vizsgázott. Első körben tesóval próbálkoztunk. Akkor jöttem rá, hogy utólag nem meg be a fedélbe a csapágyház. Fedél vissza, kalapács elő. Kis noszogatásra helyére került a csapágyház. Két emberes munka, mert a fogaskerék túllóg a fedélsíkon, nem lehet lapra téve csinálni. Ekkor már szülő segített. Az összefogó szerszám újra jól vizsgázott. Először a csapágy csapja állt a helyére, aztán a fogaskerék, végül a rotorház tájoló csapjai. Kis noszogatás a gumikalapáccsal, és kész:

Itt megint meg kellett állnom, mert elfelejtettem megnézni a csapágyház csavarok meghúzási nyomatékát, könyvet meg nem vittem magammal. Jobb híján felpróbáltam a frissen hegesztett deknit:

A kép nem adja jól vissza, milyen profin illeszkedik körbe-körbe. Közben azon gondolkodom, végig ott a fél-egy mm rés a rotorház és a fedél között, és vajon eltűnik-e a blokk összehúzásakor.

Ez a házfél kész. Jöhet a másik dugattyú szétszedése, már van hova tenni a tömítéseket. Utána koksztalanítás és összerakás. Közben szereztem flexre való puha drótkorongot, megnézem, azzal hogy fog menni a pucolás.

Ez itt egy első dekni. Mi a furcsa rajta?

Bizony, a sarka:

Már nem lyukas, szépen be van foltozva. Ujj Tibi barátom megint kitett magáért. Egy alumínium profildarabból foltot készített, majd behegesztette. Ilyen kívülről:

Remélhetőleg tömören fog zárni. Még síkba is lett marva, majd csiszolva, hogy a teljes perem felület szépen tömítsen. Az AC felfogatás felső szeme is meg lett pöttyölve:

Későn vettem észre, hogy az alsó szem is repedt. Majd próbálkozom fémragasztóval a repedésnél, itt nem nagy az igénybevétel.

Az anyag egyébként valamilyen speciális ötvözet, nagyon hamar megömlik és az olvadék kevéssé viszkózus. Nehéz volt hegeszteni.

Hozott a postás egy pukifóliás borítékot:

Ütött-kopott orrembléma. A hátán hibátlan rögzítőtüskék. Ha lehetne, az egész kocsit ilyennek hagynám.

A mai napra egyetlen képpel tudok szolgálni:

Ez így nem túl látványos, elismerem. Csakhogy. Még ősszel, a szervizkönyvet nézegetve döbbentem rá, hogy célszerszámok nélkül nem lehet összerakni a blokkot. Érzésre le is gyártattam, amit úgy véltem, hogy kellett. Utána fúrtuk szülővel, reszeltem egy sort, alakítottam, mire olyan lett, ami tetszett és működött is.

További pár hét után az is világos lett, hogy a blokk összerakása minimum kétszemélyes játék, de lehet három személyes is. Nem feltétlen a tömegek miatt, de azért is. Közben a szervizkönyvet bújva megértettem, mi az összerakás technológiája. Például kell hozzá szerelőlámpa.

Ma lett annyi idő, hogy lepucolgattam az oldaltömítéseket, megtörölgettem mindent. Kivettem a dugóból az olajterelő lemezt, amit a múltkor betettem, és azt is elmostam, majd visszaműtöttem dupla dugattyúgyűrűstül. Aztán összetereltem tesót és szülőt, és nekiláttunk tesztelni a dugattyú felrakását a főtengelyre a célszerszám segítségével. Fél óra múltán, néhány elrontott kísérlet és újból kiesett olajterelő lemez után fenn volt a dugattyú a főtengelyen. Megnéztem, így kompletten bele lehet-e tenni a középső blokkrészbe a főtengelyt. Sajnos nem lehet. A dugattyú lejött a főtengelyről és a kettős dugattyúgyűrűs tömítésről, és külön a főtengely ment bele a blokkba. Valahogy alátámogattuk, és nekiláttunk a helyén zsonglőrködni az immár kb. 35 kg öntött acéllal. Újabb fél óra alatt rájöttünk azokra a trükkökre, amelyek az összeállításhoz, hézagoláshoz, alátámasztáshoz, kenéshez kellettek. Nem mellékesen beraktam a dugattyú blokkrész felőli oldalába a tömítéseket, és reméltem, nem nagyon fognak kiesni. Csak kétszer potyogtak ki apró mindenféle darabok szerelés közben. A profik vazelinnel dolgoznak, nekem csak 10W40 olaj volt kéznél. A 12 fokban ez is kellemesen sűrűnek bizonyult. Végül sikerült, bepattant a kettős dugattyúgyűrű a helyére. Még pár apróbb ütés, és a helyén volt a dugattyú. Uff.

Boldogan dolgoztam volna tovább, de elfelejtettem, mi a dugattyú pozíciója és a forgásirány az éltömítésekhez. Inkább leálltam, pucolgattam mosogattam a következő dolgokat. Nem reméltem ma ekkora haladást. Most megnézegetem a szétszerelési fotókat, és amit lesz idő, összerakódik ez a rotorház.

Közben töröm a  fejem a saroktömítés pasztillákon. Határozottan kevésbé állnak ki, mint az oldaltömítés élek, de a rugójuk is más, sokkal merevebb. Azt hiszem, jobb lesz így összerakni, beindítani, és tesztelni, jó-e a jelenlegi állapot.

26 nap után végre megérkezett a hátsó főtengely szimmering. Sőt, a hírek szerint az első dekniről eltűnt a lyuk. Emellett érkeztek gyári lehúzó szerszámok az első futóműhöz, és egy első márkajelzés is úton van valahol.