Időnként nagyon emlékeztetni kell magam, hogy ezt a kocsit olcsón vettem.

Ma például elvittem a mosóba, mert holnap jelenés lesz. Antenna betolva, ablakok becsukva, jöjjön, aminek jönnie kell. A közepesen poros kocsiból egy csillogó-villogó lett. Amelyiknek a vezetőülése előtt 1 cm víz állt. Tekintve, hogy sem felmosórongy, sem papírtörlő nem volt túl sok nálam, elballagtam vele haza, kissé zöldes fejjel az idegtől.

Itthon elővettem a hajszárítót, a hőlégfúvót, némi felmosórongyot itatósnak, és nekiláttam kivarázsolni a már kissé beszívódott vizet. Nagyjából sikerült. Aztán feltűnt, hogy a vezető ajtóban valami kluttyog, lötyög. Ennek fele se tréfa, végigfüleltem minden ajtót. Aztán megnézegettem az aljukat. Nahát, nahát. A jobb hátsó ajtón három vízelvezető nyílást leltem. A bal hátsón kettőt. A jobb elsőn kettő úgy tűnt, mintha lenne, de le van falazva, fényezve. A bal első ajtón pedig nyomát sem látni. Azt hiszem, vagy fúrógép jön, vagy jaj lesz a bal első ajtókárpit belének.

Olcsón vettem, olcsón vettem, olcsón vettem...