Rokonlátogatóban voltam. Megnéztem a jármű távoli unokatestvérét:

Érdekes volt látni ugyanazt a motort, amely mégsem volt ugyanaz. A motorházak, trochoid öntvények például teljesen mások, sokkal gyártásbarátabbak. A vízpumpa is más. Ami láthatólag ugyanaz, az a légszűrőbetét hengeres háza, valamint a szívó diffúzor. A kettőt összekötő cső már más:

A karburátor és a szívó traktus tök ugyanaz, de a gumi szívócsövek mások:

A gyújtás szintén megegyezik, elosztóstul, elektromos egységestül. Ahol nekem vákuumszivattyú lakik, itt hidraulikaszivattyú dolgozik lelkesen:

Ahol nekem a generátor lakik, itt egy segédtengely meghajtása:

A segédtengely kardántengelyt hajt. A tengely végén, messzi a váltó túlvégén a szekunder levegő szivattyú, aminek szíjtárcsája hajtja a generátort. Minek egyszerűen, ha lehet komplikáltan is?

Ez a kedves kreténség a motor olajszint ellenőrző ablak. Reggeli indulás előtt a tulaj méltóztasson párat húzni a gombon (Trabant ablakmosó spricni, emlékeznek?). Ezzel kis adagot kipumpál a motorolajból a nézőablakba. Ha a két vonal között áll meg a szint, minden oké. Az NSU nagyságrenddel értelmesebben rakta össze a rendszert a nagy sárga OIL visszajelzővel.

A váltó itt is hidrodinamikus nyomatékváltóval indít és három mechanikus fokozattal rendelkezik. A séma a P állás kivételével ugyanaz.

Ebből a kocsiból és motorverzióból sokkal kevesebb készült. Az NSU-nál gyengébb, és a legenda szerint érezhetően többet fogyaszt.Itt Nikasil a rotorházak bevonata, és egyetlen méretű O gyűrűt használtak a tömítéshez.

Lehet, hozzá fog kelleni nyúlnom a karburáláshoz, mert a tulaj szerint köpdösi a gyertyát városi üzemben. Érdekes, hogy én ezt nem tapasztalom a saját gépen.