Az egyik torony kotyogása itt látszik:
A szerelési könyv szerint a gólyalábakat két célszerszámmal és két villáskulccsal lehet kiszedni. A valóságot megvizsgálva inkább kiszereltem a komplett tornyot. A négy M8 csavarhoz nem kellett célszerszám. Alul egyetlen csavart kellett kicsavarni, felül négyet, és ki is pottyant a rugóstag, amolyan Wartburg módra:
A képen a bal rugóstag. Kicsit koszos, de meglepően ép:
Az ütköző gumija el van szabadulva. Látszik, hogy a szárnak a toronyba csatlakozásánál nem stimmel valami. Ehhez szét kellene bontani ezt:
Felül 8-as kerek csavarvég van 6-os laptávval. Alatta a gödörben az összefogó csavar 17-es laptávval. Csőkulcs hozzáfér a csavarhoz, de mivel tartok ellen a száron? Gondolkodtam vagy húsz percet, mire összeállt a kép. Elmentem a csavarboltba hosszú anyáért és csőkulcsért. Köszörű és menetszál volt itthon. Összeraktam egy primitív ellenfogót, és pikk-pakk megindult az anya a száron.
A kotyogás kivételesen nem a restaurátor mester műve. Elég régen meg lehetett bontva a rendszer, és a robbantott alkatrészjegyzék alapján két gumiblokk és két anya hiányzik a csillapító rúd fejrészéről. A rozsdából és kopásból ítélve nem tegnap óta hiányzik:
Ezen kívül a csillapító teljesen rendben, a tömítése jó, nem szivárog:
A másik jobban kotyogott, többet kapott az élettől:
Ő már a torony furatát is kezdte szétverni:
Itt látszik, mekkora volt a hézag:
Mivel speciális gumiblokkom nincs, és nem is láttam még ilyet szétbontva, tűzoltó megoldásként olajálló gumilemezből vágtam pogácsákat a hézagoláshoz. Van némi tizes gumilemezem, a sniccer kitűnően viszi. Szabtam, formáztam, mértem vagy fél órát. A bal rugóstagba 10 mm elég volt, az csak kicsit kotyogott. A jobb rugóstagból a gumibakokon kívül egy acéltányér is hiányzott, oda 13 mm kellett. Összeraktam a rendszert, visszatettem a rugóstagokat a helyükre.
Kipróbáltam, mit műveltem. Tákolásnak ugyan tákolás, de most csönd van, rossz úton megszűnt a kotyogás.
Utolsó kommentek