A tapasztalat szerint ami kellőképpen olajmocskos, az viszonylag jó állapotú marad. Példa erre az önindító:
Elég zsíros tapintású. Ellenben bolygatva még nem volt, ezt mutatja a festék a csavarokon:
Lemostam lakkbenzinnel. Pillanatok alatt megfeketedett a lé a kosztól. Sajnos a fekete festés pereg le a fémről, ezzel nincs mit tenni. Szárítás után sokkal szebb a szerkezet:
Olvashatóak az adatai:
Forgásirány, feszültség, teljesítmény. 2 LE, azaz 1,5 kW. Masszív darab. Megforgatva elég kereplő hangot ad. Valószínűleg a kefék pattognak a kommutátoron. A csapágy elöl elég száraz volt, jó lesz szétszedni és bezsírozni. Kezdjük a csavaros végén:
A kis patkó a forgórész axiál csapágya. Ott a gumi porvédő tömítés a kis fedél alatt, igényes konstrukció. Szereljük ki az összefogó csavarokat:
Vegyük le a nagy fedelet:
Őskosz minden mennyiségben. Ez még nem volt kinyitva. Bontsunk tovább. Most a kefetartó jön:
Két pár masszív bronzkefe dolgozik a házban. Nagy a teljesítmény, kell az érintkező felület. A kefék közepesen kopottak, egyelőre nem kell cserélni. Lássuk a kommutátort:
Mocskos, kopott. Vékony csavarhúzóval kipiszkáltam a szeletközöket, polírpapírral leszedtem a kosz nagyját. A feladat a működőképesség biztosítása, szabályozás később esedékes. Lejött az állórész. Pici kosz abban is volt:
A forgórész hibátlan:
Jöhetett az általános tisztítás, csapágyzsírozás. A forgórész bronzperselyeken fut:
A hátsó fedélre rá sem lehet ismerni. Igaz, a mosóbenzinre sem:
Összerakás következett, majd a helyére tettem az önindítót. Ott trónol a kuplungház tetején:
Egy lépéssel megint közelebb a cél.
Utolsó kommentek