Végre folytatni tudtam az elosztófej bontását. Próba szerencse alapon levettem a röpsúlyok csapjairól a seegereket.
Nagyon nem lettem előre, mert ugyanúgy nem akart lejönni a bütyök a tengelyről. Nekiláttam gondolkodni, hol lehet csavar, patent, bármi. Gondolkodás után nézelődtem is. Mintha lenne itt valami furcsa:
Eléggé úgy tűnt, filc van a tengely végében. Nosza, piszkáljuk ki, hátha lakik alatta valaki:
Megvan a keresett patent. Egy erősebb csavarhúzóval megemelve simán lejött a bütyök. Már nem féltem, hogy összetörök valamit. Alatta a röpsúlyok:
A két csapocska a röpsúlyok forgástengelye. A nút bennük meg a pálya, amely elfordítja a tengelyhez képest a bütyköt. A röpsúlyok alatt sötét izé:
A sötét izé egy nagyon vékony bakelit lapocska, amin a röpsúlyok minimális kenéssel képesek csúszni. Igen randa, mert a rátapadt zsír sok oxidot megfogott. Egyébként hibátlan. A csapok tövénél szintén bakelit hártya alátétek. Ezeket kissé amortizáltam a kiszerelési próbálkozások során, de talán bírják még egy darabig.Az elosztófej tovább nem bontható roncsolás nélkül, a hajtó fogaskerék szegecsét kellene leszedni a folytatáshoz. Ehhez nem volt lelkierőm. Inkább nekiláttam elmosogatni mindent. Csökkent a rozsda mennyisége mindenütt, minimálisan jobb lett az alkatrészek kinézete. A membrándobozból kis noszogatásra ennyi mocsok jött ki:
Találtam mindenféle korrózió nyomot. A tyúkudvar talajának kipárolgása elég kíméletlenül megindított sima és galvanikus korróziót egyaránt. A fej öntvénye a korróziótól ilyen mocskos, csiszolgatni kellene, meg lepucolni.A horganyzott-kadmiumozott részeket újra kellene felületkezelni, ami például a membrándoboznál roncsolás nélkül nem megy. A nagyja koszt lekapargattam, aztán olajban, szilikonzsírban ideiglenesen összeraktam az elosztófejet. Elvileg mozog, állítódik. Az egyik röpsúly seeger eltört leszereléskor, abból kell új, és utána lehet véglegesre összerakni. Kapott kenést a röpsúlyok csapja és csúszótalpa, a bütyök tengelye, a mozgó alaplap. Lettek új csavarok, elég kontrasztos a kép.
Ha már elöl volt a mosófelszerelés, elmostam a vízszivattyút is. Meglett a kosz alatt még egy gyártási dátum:
Ez 1977. 6. hónap, cseremotor, csereszivattyúja. Az öntvény randa homoköntés, irgalmatlanul rücskös, és itt-ott csúnyán kráteres.
Hirtelen nem tudtam tovább lépni, úgyhogy belenéztem a csomagtartóba. Egy halom kárpit alatt ott lakott egy kerék, talán pótkerék:
Elöl egész elviselhető, hátul kegyetlen randa kráteres rozsdás. A gumi antik mintás Michelin XZ, a dátum rajta 1977. A kerékcsavar furatok környékén embléma- és adatorgia:
Felniméret, gyártási dátum, Audi-VW emblémák, gyártó cég emblémája, és egyéb rejtélyes kódok. Érdekes, hogy a felni 1973-as, ahogy a cseremotor házai is. A pótkerék megbámulása után kiteregettem a kárpitokat és egyéb kincseket, amelyeket a csomagtartóban találtam:
Kellett hozzájuk pár négyzetméter. A szemetet kikukáztam, de csak módjával. A kárpitokat belepróbáltam a pucér csomagtérbe, kerestem a helyüket. Ilyen volt csupaszon:
Épp csak a hátfal kárpitja és az alsó nagy filc volt a helyén. Utána ilyen lett:
Érdekes, hogy a pótkerék helye belülről kárpitos, a filcre kell tenni a kereket, és nem a burkolatot a kerékre. Így adta magát a varrás és a forma. Bal oldalon a kárpit ragasztva volt a doblemezre, látszik a nyoma. Érdekes, hogy a tank is be van burkolva. A két felső filc mögött az üléstámlák váza kezdődik. A kárpitokat egyelőre a helyükön hagytam, hadd egyenesedjenek, ne legyen bennük törés a hajtogatva tárolás miatt. A lakatos majd kiveszi és újra a helyükre varázsolja őket. A kincsek között találtam egy kédert és egy sárvédőnyi bitumenes lapot, ami szerintem nem ehhez a kocsihoz való. Egyelőre megtartom őket. Majd a lakatos véleményt mond bontás után.
Utolsó kommentek