Két napja néztem rá az elosztófejre. Semmi sem akart mozogni rajta. Befújtam csavarlazítóval, és úgy hagytam.

Most a vízpumpa után újra elővettem:

Kívülről kicsit kopottas, ez minden. A fogaskerék ép, a tengelye forog. Középtájon a ferde furat a fordulatszámmérő hajtás háza volt a korai változatokon. Ezen a változaton már elektronikus a fordulatszámmérő,  ez az öntvényrész nincs megmunkálva. Az elosztófedél gyakorlatilag hibátlan, ráadásul alig használt:

A rotor is hasonló állapotú, szinte csak tisztítást igényel. A belseje ugyanúgy néz ki, mint a csavarlazítós áztatás előtt:

A megszakító kivételével minden beállva. Nem nagyon tudtam, mi lesz belőle: alkatrész, vagy működő dolog.

Kivettem a megszakítót:

Egyetlen csavar tartotta, gyakorlatilag hibátlan.

Utána a membránházat akartam leműteni. Levettem a kicsi seegert, aztán próbáltam lecsavarozni a két tartócsavart. Az egyik engedett a nagy csavarhúzónak, a másik kirötyögte. A rozsdásodás ismeretében elővettem a jól bevált keretes fűrészt:

A csavarfej villámgyorsan lejött. Kis noszogatás az aldis, egyébként kitűnő reszelőkészlettel, és lejött a membránház:

Juj, de varacskos. Ennek ellenére hibátlanul működni látszik, szuszog, ha megtolom. Van benne határoló, aminek a pozíciója alapján húzni is lehet. Abba az irányba kissé nyögvenyelősebben, de szintén működik. Ráadásul ebből jó állapotú tartalék is van, nem aggódom. A házon a membrándoboz helye:

Rozsdamocsok, meg a begyógyult csavar. Valahogy ki fog kelleni műteni. Nézelődés közben meglett az elosztófej típusjelzése:

Volt még egy furcsaság a házban:

A membránház karjától balra ott egy rugónyelv. Alatta golyó egy ferde pályán. Fényes alaplemez két darab. Józan paraszti ésszel ezeknek el kell tudni mozdulni egymáson, hiszen a membrán oda-vissza dolgozik. Megmozgattam kézzel: semmi. Fogtam a kalapácsot és egy kisebb csavarhúzót, érdeklődtem tovább. Hoppá, megindult. Kis kocogtatás, kerestem végállást, mozgattam oda-vissza. A felső lemez végre kézzel is mozgott. Kivettem a golyót, elgurult:

A membránkar alatt alányúltam, próbáltam megemelni a felső lemezt. Pici pattanás, és még könnyebben járt. Kezdett a dolog szimpatikus lenni. Ki kellene venni a lemezeket, pucolni és átmozgatni. Néztem: a két fedélfogó lemezrugó csavarja tartotta bent őket. Újra támadtam a nagy csavarhúzóval. Itt is kijött az egyik csavar. A másik sajnos nem, úgyhogy újra a fűrészhez folyamodtam. Aztán ott álltam két berohadt, fej nélküli M4 csavarral. Ilyenekkel, csak még benne a házban:

Az AC csavarjának kiszedésekor jó kezdet volt a kobaltötvözet végű 1,5-ös fúró, most is ehhez folyamodtam. Kifúrtam mindkét csavar közepét, aztán még két lépésben felfúrtam. Amikor már csak vékony gyűrű maradt belőlük, nekiláttam kalapáccsal és egy izmos szeggel kikocogtatni a menetből a maradékot. A membránház tartócsavarja hozta magával a házfalba tett bordázott acélgyűrű inzertet is. Végül satuban ütöttem ki az inzertből a csavar maradékát, majd ment vissza az inzert a helyére. Szerencsére nem esett baja. A fényes lemezből könnyen kijött a csavar maradék. Egész büszke lettem magamra, hogy se a csavarkiszedőt nem törtem bele (egy próba után inkább visszaraktam a dobozába), se a menetet nem tettem tönkre. Belejön az ember a lakatosmunkába.

Ez lakott a fényes lemez alatt:

Ez igen mocskos röpsúlyos mechanizmus. Minden működik, de porszáraz. Szét kellene szedni, meg kellene kenni a csapokat. Majd legközelebb.

A fényes lemezeket kivettem, szétszedtem:

Lekapargattam a rozsdát, nézegettem őket. A felső lemez négy tappancson áll az alsón, és a perem vezeti koncentrikusan. Szilikonzsírral összerakva valószínűleg nem lesz baj.

Az elosztófej működésével kapcsolatban az alábbit gondoltam ki. Ez elektronikus gyújtás, amit olcsóság és kényelem okán megszakító vezérel. Ezért nincs kondenzátor, és az érintkezők sem kopnak mérhetően. A röpsúly a szokásos módon a fordulatszám növelésével módosítja az előgyújtást. A membrándoboz a terheléstől és az elektronikától függően vagy előgyújtást, vagy utógyújtást állít. Utógyújtás például akkor hasznos, amikor be kell melegíteni a katalizátort, vagy kiégetni belőle az olajat. Mindegyik oldalára mágnesszelep adja a vákuumot, szép analóg vezérlésű rendszer. A működés lelke, hogy a lemezek gyorsan csússzanak egymáson.

Mindent összevetve eddig igen jól állok. A csavarok pótlása és alapos tisztítás után a rendszer bár randa, de működőképes. A vízszivattyú szintén randa, de csapágy-és tömítéscsere után működőképes. A karbu sem látszik nagyon széthullottnak. Ha valahogy kerül kipufogó és összeáll a motor, úgy érzem, be fog indulni. Valamikor.