Az egész úgy kezdődött, hogy megpróbáltam felemelni a kocsit a barkácsáruházas krokodillal. A futómű jót rötyögött, a krokodil teljesen kinyújtózott, a kerék meg békésen fogta a földet. Nem volt mit tenni, elő kellett venni a saját kurblis emelőt, és azzal emelni a kocsit. Aztán megpróbáltam kilazítani a kerékcsavarokat. Egészen addig, míg szétrepedt a 17-es krovafej a csavarokon. Akkor kerestem egy régivágású acél fejet após cuccai között, és azzal nyitottam meg a renitens csavarokat. Azért történt mindez, mert végre pontot akartam tenni a benzinpumpa probléma végére.

A segéd AC a bal hátsó kerék mögött lakik. Hozzá lehet férni a földön fetrengve is, úgy próbáltam mérni a tápját. Aztán rájöttem, jobb azt kényelmesen nézni. Ki is derült hamar, hogy nemcsak az AC működésképtelen, de tápfeszültség sincs rendes. Vezetéket visszafejteni nem volt kedvem, úgyhogy az AC-t vettem kezelésbe:

A dolog ránézésre sokkal jobb állapotban volt, mint a másik, amelyet tavaly tavasszal csináltam, és amely működött. Valóban, a szivattyú része makulátlan volt:

Kivéve a koszt, ami összegyűlt benne a lapátok között:

Ez amiatt van, hogy kispórolták a tank és az AC közötti tojásszűrőt a felújításkor. A koszon kívül a szivattyú többi része, akár az új. A szívó durvaszűrő:

A mágneses kuplung hajtott része, sok-sok spénnel a tankból:

Méregettem az elektromos kivezetéseket, de valami nem stimmelt ellenállásilag. Szétszedtem a motort:

Az egy dolog, hogy nagyon kopottak a kefék és a kommutátor, attól még mennie kéne. A baj az, hogy eltört az egyik kefe leszorító rugója, és fogalmam sincs, milyennek kellett volna lennie újkorában. Ez az AC megy a polcra donornak. Be fogom üzemelni a másikat. A képen a zöld rágógumi a forgórészen a kiegyensúlyozás ráragasztott tömege.

Most mehetek tápvezetéket visszafejteni, kontaktot vagy szakadást keresni.