Kezdem megérteni, miért annyi a karosszériás munkadíj, amennyi. Csak azt szerettem volna, ne olyan nyilvánvaló klaffanással csukódjon a jobb első ajtó, mint ami félig lóg és csak kelletlenül mászik a helyére. Ebből két órás legózás lett.
Az alapvető probléma, mint kiderült, hogy a felső zsanér mögött két 2,4 mm vastag alátét tartotta a távot:
Három csavarra két alátét, hát így sikerült anno. Nem értettem a dolgot. Boldogan kivettem az alátéteket, hogy így már jó lesz, de nem lett. Az alátét tudniillik azért kellett, mert rosszul lettek kihézagolva az első sárvédők, esetleg a komplett orr rész. Így hézagolás nélkül kissé sérült a fényezés:
Nincs győzelem áldozat nélkül, de itt kissé lefelé görbült a szám széle. Közben gyakran ismételgettem magamban a "remontage á blanc" kifejezést, ami a kaszni fényezés előtti összeállítását és a hézagok beállítását takarja. Úgy tűnik, ez itt csak nagyjából lett elvégezve. Közben gyártottunk 1,7 mm-es alátéteket, és alul-felül tettünk a zsanérok alá. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy teljesen zsírmentesen volt betéve minden csavar, és az elvileg a kasznin csúsztatható zsanértalpak is. Ezzel a hat csavarral küzdöttünk:
A simogatás után szépen klattyan a jobb első ajtó. A jobb hátsó már eleve megfelelő. A bal első hasonlóan van elrontva, mint a jobb első, de már tudom a módszert. A bal hátsó is kreténül áll és csukódik. Ott lehet, hogy a kárpit mögött fog kelleni eljárni. Sebaj, legfeljebb bezsírozom az ablakemelő mechanizmust.
Az egésznek egyébként azért álltam neki, mert 100 felett olyan zaj van a kocsiban, hogy kezdem unni. Jelentős része szélzaj, próbálom csökkenteni.
Utolsó kommentek