Öten ülni a kocsiban egészen kellemes. Közlekedik az ember az autóúton, a motor elöl brummog, de nem hallani a szakadt ablaktömítésen a fülem mellett besüvítő széltől. A csomagtartó csak félig tele a cuccokkal, és nem azért, mert kevés a cucc. Tetőablak félig nyitva, benzinszint szemmel láthatóan esik. Kiskorú örül, mert kilát a székből, ellentétben a modernebb kocsikkal. Hegynek felfele 110 körül melegedik a motor a 32 fokban, de szépen kezelhetően. Aztán a lejtőn pillanat alatt visszaesik a hőfok. Minimális motorfék, közben halk szegénykeverékes durrogás.

Amikor a benzinmutató eléri a pirosat, tankolok. Negyedtanknyi benzintől harmadtankra tér ki a mutató. Rá fog kelleni nézni erre is. Vagy legalább teletölteni a 85 litert.

És akkor a kellemetlen dolgok:

• elektromos AC nem működik. Emiatt nehézkes a hidegindítás, lassan kapja fel a benzint.
• a levegőbeömlő rácsok az utastérben vagy kipotyognak maguktól, vagy a kezemben maradnak. Rejtély.
• jobb hátsó csillapítás szerintem nemigen van, tán ez csattog hátul.
• km-óra egymagában nem jön ki, csak komplett műszerfallal együtt. Úgy kell elvinnem majd az Alig utcába.

Ami kellemes, hogy a váltó erősen halkul, valószínűleg körbeért benne az olaj és kidolgozódott a nem használat miatti rozsda. Hamarosan olajcsere fog kelleni, érzem.

A kartergázcső szűkületének megszüntetésével már nem köpi az olajat a beöntősapka alatt. A sapka tömítése egyébként kinyúlott parafa, majd szerkesztek bele szebbet.

Motorolaj, hűtővíz utántöltve. További játszás hamarosan.