A lényeg:

Reggel úgy láttam neki a munkának, hogy ma indítok. Megpróbáltam lebontani a maradék O gyűrűt a bal hátsó kipufogó tartókonzolról, hogy feltehessem a rendszert. Sajnos a hármas kötöződrót, amellyel a gyűrűt odatákolták, erősebb volt, mint a konzolt a csomagtér padlóhoz rögzítő korrodált hegesztés. Annak a tervnek tehát lőttek, hogy saját erőből megy a kocsi ide-oda. Jött a B terv. Kerestem néhány fakockát, és azokra tettem fel a kipufogó rendszert. Nem esztétikus, nem biztonságos, de a Wankel indításához kell a teljes kipufogó rendszer.

Amikor ezzel kész lettem, nem volt más hátra, mint benzinnel feltölteni a rendszert, betenni a feltöltött akkut, és reménykedni. Kerestem valami csövet, egy olajoskannát félig töltöttem benzinnel, és nekiláttam feltölteni az AC-t. Tíz másodperc pörgetés után nyomott az AC, mehetett a benzincső fel a karburátorra. Újabb öt másodperc indítózás, és megtelt a karbu, érződött a benzinszag. Még egyszer leellenőriztem, szikráznak-e a gyertyák, majd mentek a helyükre. Hossz és görbeség alapján megsaccoltam, melyik gyertyakábel melyik hengeré lehet, és helyére tettem a pipákat. Beültem a kocsiba, és nekiláttam indítózni.

Pár fordulat után már gyenge röfögés hallatszott, mintha egy henger ébredezne. Pumpáltam párat a gázon, újra indítóztam. Nemsokára felberregett a motor. Kegyetlen kék füst jött ki a kipufogóból. Hiába nyitottunk ki minden lehetséges ajtót-ablakot jóelőre, alig kaptam levegőt. A biztonság kedvéért 1:40-es keverékkel indítottam, és még benne volt a kipufogóban az összerakás olaja, úgyhogy nagy volt a kék gőz. Hamarosan lett alapjárat:

A motor meglepően szépen muzsikált az érzésre beállított gyújtással. Reagált a gázra, egyenletesen járt. Hamar megitta a liter benzint az edényből, ekkor leállt. Újra töltöttem az edényt. Gyorsan megnéztem, olaj-víz folyik-e. Minden rendben levőnek látszott, indítottam újra. Hadd melegedjen a motor, igazodjanak a tömítések, az alkatrészek. Közben a gáz marta az orrom, folyt a könnyem, nem győztem kimenni a szabad levegőre szellőzni.

A kocsiba visszaülve faszén szagot kezdtem érezni. Szóltam a szülőnek, nézzen a kocsi alá. Azt mondta, vörösen izzik a kipufogó. Leállítottam a kocsit. Fogtam az emelőt, gyorsan kikaptam a fakockát a kipufogó első szakasza alól. Még csak parázslott, a kocsi nem gyulladt ki. Gyárilag itt hővédő rács van, ezek szerint nem véletlenül. A szekunder levegőtől és a melegtől beindult a katalizátor, és villámgyorsan átfűtötte a rendszert, kiégette az összegyűlt szerelési olajat.

Az ijedtség elmúltával, kis szellőztetés után újra járatni kezdtem a motort. A kipufogó gáznak emberibb szaga lett, már nem marta a szemem. Emelkedett a vízhőfok, kinyitott a termosztát, légtelenedett a rendszer. Kapcsolgattam a váltót. Rükvercre reagált, egyest valamiért nem akart kapcsolni. Kettes jól ment, de a terhelés azonnal megfojtotta a motort. A hármas is kapcsolható volt. Valószínűleg a kipufogó beakadt a váltó rudazatba, azért nem ment az egyes. Kicsit állítottam a gyújtáson, így melegen szebben járt. A pontos állításhoz stroboszkóp fog kelleni. Így már volt meleg alapjárat. Közben a szivató teljesen kinyitott, a karbu állító rudazatai is megmozdultak:

Most azon töprengek, hogyan tovább.

Karosszéria lakatolás kellene nagyon, de annak a finanszírozása nagyobb lélegzetvételt igényel. A futómű nagyjából a kasznival együtt intézendő, fog kelleni jó néhány szilent és talán gömbfej. Ami rövid távon és egyszerűen mehet, az a tank kipucolása, a begyógyult tanksapka kiszabadítása, a benzinszint adó életre keltése, és hasonló apróságok.