Megpróbáltam gatyába rázni az első féket. A kocsi mozgatásához kell valami fék, a motor és a váltó próbálgatásához pláne. A hátra menő cső kilikadt. Levenni nem lehet mert csak a hossztartóval együtt jön, akkor meg mi lesz a lakatosnak a minta. Első közelítésnek ledugóztam a hátra menő ágat a főfékhengeren, úgy próbálkoztam. Feltettem az új fékcsöveket:
Szülőt kértem, pumpáljon, én meg zongoráztam a hat légtelenítő csavaron. Gondoltam, friss fékfolyadékkal feltöltés és mozgatás nem fog rosszat tenni az esetleg berohadt dugattyúknak. Nagy meglepetésemre simán megindult az első fékkör, nem győztem engedni kifele a levegőt. Pillanatokkal később a második fékkör is magára talált, köpte a mocskot és a levegőt a légtelenítő csavarokon. Beállt úgy a rendszernyomás, hogy fixen megtapadtak a betétek a tárcsákon, valamint pisilni kezdett a főfékhenger a vészfuraton. Azaz kell rendes főfékhenger felújító készlet, rendes karmantyúkkal. A nyergeket pedig szét kell szedni, mert az elöregedett karmantyúk nem húzzák vissza a dugattyúkat, ha lecsökken a rendszernyomás.
Leengedtem a folyadékot a főfékhengerből, kivettem a nyergeket. Kicsit aggódtam, mert ladás-wartburgos koromból emlékszem, nehézkes a szemben levő dugattyúk kiápolása egy fix nyeregből. Így is volt, levettem a porvédőket, próbálkoztam mindenféle vízpumpa fogókkal, de semmi esély hozzájuk férni. Pár perc gondolkodás után feltűnt, miért van olyan kretén helyen egy sor légtelenítő csavar. Az is eszembe jutott, van kiütő készletem. És lőn, tudtak a német mérnökök:
Tízdekás kalapáccsal simán ki lehetett noszogatni a dugattyúkat. Ilyenek a dugattyúk és a fészkek:
Kis pucolás rájuk fért, de semmi lényegi hibát nem láttam. Elővettem némi polírpapírt, megsimogattam a dugattyúkat és a fészkeket, ahol kellett. Aztán átmostam párszor alkoholban, levegővel kifújtam, és mehetett minden össze. Kétféle javítókészletet próbáltam ki: gyárit és utángyártottat. Négy és félszeres az árkülönbség, most így futotta. Az utángyártottal gond nélkül összeraktam az egyik nyerget. A gyári anyaga sokkal finomabb volt, a méretpontossága is szimpatikusabb, könnyebben állt össze a másik nyereg. Ilyen lett a régi cucc az új gumirészekkel:
Mielőtt felhördülnek a hozzáértők, itt nem a csillogóra restaurálás a cél, hanem egyelőre a funkció működőképességének biztosítása. A két nyerget visszaépítettem a helyére. Visszamentek a betétek, a betétfogó rugók, stiftek, és a fékcsövek:
Most főfékhenger javítókészletet kell szereznem, és azt is így megcsinálni. Ha kész és van első fék, mehet vissza a motorblokk, és lehet foglalkozni a kipufogóval.
Utolsó kommentek