A blokk összerakására egész napot szántam. Nehezítésképp olyan nap kellett, amikor minimum tesó ráér, hiszen csak a fedelek 45 kg, meg 8 kg a rotorok, meg 10 kg a főtengely, meg rotorházak, csapágyházak, apróságok. Egyetlen embernek kicsit nehézkes. Már csak azért is, mert mint említettem, ez nem Mazda, amit 15 perc összelegózni a hozzávalókból, akár egy dobostortát. 

Reggel 8-kor álltam neki. Első lépésként kifújkáltam a fedél csatornákat, a csavarfuratokat, meg amit találtam. Jött technológiai por, egyéb por, vízkő törmelék. Aztán elővettem a kiszedett zárócsavarokat, és mindent lepucoltam, majd visszacsavargattam a helyére. Legalább 15 zárócsavar van a blokkban, technológiai furathoz és leeresztő nyíláshoz vegyesen. Hűtővíz leeresztő pl. 4 db, olaj leeresztő is legalább kettő. Az is megesik, hogy két ugyanolyan méretű és menetű zárócsavar közül az egyik 14, a másik 15 laptávú, mert csak. Szerencse, hogy aprómütyür tartóban tároltam ezeket a dolgokat, nem keveredett össze a rekeszek tartalma, minden a helyére került. Ezután vettem egy nagy levegőt, és összeraktam az első részegységet: az első főcsapágy ház belebújt az első fedélbe.

A csapágyház alá tettem az első adag hézagoló alátétet, és erősen reménykedtem, minden rendben lesz a vastagsággal. Aztán feltettem a középső fedelet a műtőasztalra, bele a főtengelyt, és indult a móka. Kapott a fedél egy adag MoS2 port, jól rádörzsöltem. Pirospaprikányi mennyiség elég volt a felülethez. Utána jött tesó az tömítés összefogó célszerszámmal, és felkerült az első rotor a főtengelyre:

A molibdén nagyon nem látszik, csak az, hogy tükröződik. Felkerültek a tömítések, jött a ház:

Eddig ismerős volt a dolog, eddig már eljutottunk egyszer. Tömítő O gyűrűk rendben, éltömítések rendben, házbelső beolajozva. Jött az első fedél. Azt is bekentem molibdén porral, a főcsapágyat és a főtengely csapot beolajoztam. Jött tesó a tömítés összefogó szerszámmal, aztán jött szülő is. Merthogy addigra mellmagasságban kellett manőverezni a 18 kg-os fedelet, viszonylag pontosan. Végül úgy alakult, szülő szorongatta a tömítést, tesóval ketten anyáztunk a fedéllel. Merthogy nem akart a helyére menni. 5-10 fel-vissza játék után eszembe jutott, talán nem véletlenül áll rőfös facölöp a szerelési könyvben a szerelőállványon álló motorblokk főtengely vége alatt hasonló esetben. Megemeltük a főtengelyt, és cupp, helyére ment a fedél. Ekkor volt dél, és erősen fáradtak voltunk a súlyzózástól. Megfordítottuk a blokkot, jöhet a második fele:

Fél óra ebédszünet után pihenőt vezényeltem a segítségeknek, és nekiláttam lepucolni a második dugattyút, tömítéseket. Pucolgattam, mosogattam higítóban, végül csavarhúzóval és drótkefével kapartam a kokszot az acélöntvényről. Az egyik tömítés darabka be volt állva a helyére a koksztól, úgy kellett kiműteni a dugattyúból. A középső dekni csúszófelületét bekentem molibdén porral  Aztán feltettem a főtengelyre a másik dugattyú tömítő gyűrűpárját, és szóltam tesónak, tegyük fel a második dugattyút. 4-5 sikertelen próbálkozás után megint aggódni kezdtem. Az első dugattyú pillanat alatt felmászott, ez meg itt nem akar. A kettős gyűrűből az alsó sosem akart bebújni a helyére, Szülő lelkesen kibicelt, nekem kezdett elszállni a vérnyomásom. Aztán nagy nehezen megint beugrott, hogy meg kellene emelni azt a fránya főtengelyt... Csodák csodája, helyére kerül a második dugattyú is.

Elővettem a második rotorházat, azt is lepucoltam, elmostam. Elővettem az O gyűrűs dobozt, és a maradék gyűrűk száma alapján kisakkoztam, melyik anyagú való olajhoz és melyik anyagú hűtőfolyadékhoz. Felgyűrűztem mindkét oldalt. Gyanús volt, hogy az egyik zacskóban a kevésből maradt egy darab. Még egyszer átnéztem mindkét oldalon a tömítéseket: persze, hogy egy hiányzott a tizensokból. Amatőr hiba lett volna így összerakni. Pláne, hogy szétszereléskor szintén hiányzott egy O gyűrű, ott is elszökhetett a hűtőfolyadék a motorból. Feltettem a rotorházat, eljátszottam az éltömítésekkel. Volt, amelyiket háromszor szedtem vissza, mire megfelelően sikerült összerakni. Végül már csak a hátsó fedél maradt hátra:

A hátsó fedél csapágyházában lakik a hátsó szimmering, ezért előbb azt műtöttem a helyére. Aztán a komplett csapágyház bekerült a fedélbe a hézagoló alátétekkel, meg is húztam. Akkor derült ki, hogy nem kellett volna, amikor ez a 15 kilós fedél se akart a helyére menni. Pedig a molibdén por rajta volt, dugattyú és főtengely jelre állítva, tömítés összefogva, és mégse. Wankel bácsi a mérnök-mennyországban talán már a hasát foghatta a nevetéstől. Miután 5-10 alkalommal ezt a fedelet is fel-le játszottuk, kicsivel mellmagasság felett, ideje volt elgondolkodni, mi miért történik. Szülőnek eszébe jutott, mi van. ha a csapágyfedelek nem párhuzamosak, hiszen még semmi sincs összehúzva. Nosza, visszalazítottam a csapágyház csavarokat. Újabb 5-10 próbálkozás következett. Aztán eszembe jutott, hátha az eddigi bősz küzdelem miatt sorja nőtt a központozó csapokra. Elő a reszelővel. Meg mi lenne, ha megemelnénk a főtengelyt... Mikorra Wankel bácsi kiszórakozta magát lelkes amatőr utódain, csak a helyére került az a fránya fedél. Már fáradtak voltunk eléggé a sok emelgetéstől. Meghúztam a csapágyház csavarokat.

Kis lihegés után fogtam egy kisebb kalapácsot, és nekiláttam betenni az összefogó csavarokat. Először egymással szemben tettem be 4-4 db-ot. A nagyja kézzel bement, az apraját kalapáccsal kellett noszogatni. Kezdtem krovával összehúzni a blokkot még függőleges helyzetben, egy csavart egyik oldalon, egyet a másikon, épp csak érintőre. Szépen igazodtak a gumik, hallatszott a gyűrűk nyiszogása. A blokkot vízszintesbe forgattuk. Betettem a többi összefogó csavart, Azokat is elkezdtem érintőre húzni, mentem először egyenként átellenben még mindig, Amikor minden csavar felkeményedett, krovával körben meghúztam őket nagyjából egyformán. Ekkorra kellően izgultunk, hogy meglett-e a párhuzam a fedelek között, illetve a főcsapágyak vonalba kerültek-e. Feltettük a lendkerék lemezt a főtengely végére. Kézzel meghúztuk az anyát, és kicsit megrángattuk, fordul-e. Ekkor készült a videó. Madarat lehetett volna fogatni velünk, persze csak egészen nagyot és belassultat. Szülő próbálta magának kommentálni a tapasztalást, de a fáradtságtól problémái voltak a koherens gondolkodással. Addigra már nekem is. Este hat óra fele jártunk. A főtengely mocorgott, kompresszió-félének jele volt, kézzel szépen tekerődött. Ennyi boldogság elég egy napra. Kis pihenés után vettem a nyomatékkulcsot, és három lépcsőben véglegesre húztam a blokkösszefogó csavarokat. Végre összeállni látszik a dög. Sokkal kevesebb helyet foglal így, mint darabokban szanaszét.

A főtengely hézagolás rendben levőnek látszik, a főtengely csapok nem nyúlnak túl a csapágyakor, ahogy látom.