A földön fekve ámultam, hogy hogy tud ilyen porhanyósra rohadni  egy futómű bekötési pont, vagy fékerőszabályzó fedőlemez, vagy AC burkolólemez, vagy tetszőleges dolog a hátsó futómű magasságában... és kicsit elveszettnek éreztem magam. Node hogy jutottam idáig?

Kezdetnek teljesen szétkaptam a főfékhengert. A külsején kipróbáltam legújabb játékomat, a flexre szerelhető drótharangot. Nagy találmány. A főhenger belső dolgai nyersen így néztek ki:

Aztán jött némi alkoholos tisztítás, kis drótkefe, kis polírozás, és:

kopottasnak kopottas minden, de teljességgel vállalható. Sajnos az olcsó felújító készletből csak a tartálytömítéseket tudom felhasználni, a többi dolog vagy nem ilyen, vagy nem ez a méret. Nem baj, az egész cucc így is olcsóbb volt, mint a tartálytömítések ára a neten. Friss fékfolyadékkal összerakva ilyen a főhenger:

Nagy dolog a drótkorong, bizony, mondom néktek. A következő lépés a betétek kigyógyítása volt az első féknyergekből. A fékbetét tartó stiftek első ütésre megmozdultak:

A szerkezet bolondbiztos, a stiftek lépcsősek, három különböző átmérővel. Kivett stiftekkel és rugókkal csak nem akartak kijönni a betétek. Feszegetni és kalapálni kellett, hogy megmozduljanak. Mutatom, miért:

Ez az alig rozsdás lemezpár valamilyen terheléselosztó lehet. A két munkahenger külön körön van, talán a nyomás egyenlítődik ki rajta. A kocsi állásában eléggé összerohadt a betéttel és a nyereggel. Ez még a szolidabb oldal, a másik teljes 1 mm vastagságában átrohadt itt-ott. Ezen felül egy betét még önállóan is összerohadt a nyereggel. Egyszerűen beékelte a vasoxid. Szétszedés után nem győztem drótkefézni róla a revét. A betétek kopó rétege 7 mm vastag, szinte újak. A tárcsák 13 mm vastagok, azok is szinte újak. A nyergeken és a dugattyúk végén rozsdás mocsok:

A porvédőket kis gyűrűrugó tartja a helyén. Vicces, hogy a rozsda ellenére a porvédők puhán rugalmasak, nincsenek kikeményedve:

Persze ezeket cserélni fog kelleni. A dugattyúkon még gondolkodom. Ki fog kelleni venni őket, és utána kiderül az állapotuk. Elvileg a legbelső állásban vannak az új betétek miatt:

Kérdés, hogyan fognak megmozdulni. Megpróbálom összerakni a főfékhengert, és megnyomatni őket rendszernyomással. A nyergekből mindenütt fékfolyadékszerű dolog folyt, nagyon nem lehetnek összegyógyulva.

Nézegettem a kuplungot. A csavarok feje alapján már volt szerelve, szépek a tömítések. A kiszedéshez a jobb első féktárcsa levétele után lehet hozzálátni, úgyhogy egyelőre nem bántom.

Ezek után heveredtem le a földre a kocsi mellé. Nézegettem az alját, hova és hogyan lehetne tenni a kipufogót. A középső és a hátsó dobok konzoljai megvannak, porhanyósságuk kérdéses. Végszükség esetén alátét deszkákra teszem a csöveket, hogy lehessen motort indítani majd egyszer.

Nézegettem a hátulját, hogy férni hozzá a fékekhez. A kézifék beálltnak tűnik valahol, a bowdenek elég szabadon mozgathatóak. Az eleje a kipufogó hővédő pajzsa és a kaszni között bújik meg, ott lehet a gond. A fékerő szabályzó takarófedele érintésre szétporladt. A hátsó gumi fékcsövek egészek rövidek, de nagyon rozsdás a végük. Kérdés, hogyan nyúljak hozzájuk.

A fékerő szabályozóval átellenben az elektromos AC lakik. A tapasztalatokból okulva nem mertem nagyon bántani a takarólemezét. Annyi látszott, hogy már csak egy csavar tartja. Mögötte ki tudja, mi lakik.

Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy a motor után tovább nem tudok lépni, lakatoshoz fog kelleni fordulni. Az pedig milliós nagyságrendű dolog, A motort még beindíthatom, de önerőből menni nem fogok tudni. Optimális esetben legfeljebb kiállni a garázsból, azt is nagyon lassan.

Emellett a köszörülés végösszege pont kétszerese lett a becsültnek. A levett vastagság is, és a német klubos infók nem szólnak ekkora értékekről. Viszont arról szólnak, hogy nitridálni fog kelleni a frissen köszörült felületeket, ezt nem úszom meg.

Ha nem tíz évre terveztem volna a projektet, most habozás nélkül kiszállnék belőle. De tíz évre terveztem, úgyhogy most még habozok. Közben gondolkodom, honnan van reális esélye értelmes időn belül megkeresni a lakatolás és fényezés árát. Közelítőleg három év lenne a munka, az alatt kellene összejönni a felének. A felének meg előtte. Meg közben a negyvenezres telefonok, ahogy Csikós Zsolt szokta emlegetni a pontonnal kapcsolatban.