Ha már ilyen flottul ment minden, nekiláttam a főfékhengernek:

A nyomokból ítélve a tartály alatti tömítések engedtek el. A kiszivárgó folyadék lemarta a festéket a főfékhengerről és a rásegítő dobról. Ilyen a tartály belseje:

Száraz, kicsit iszapos, üres. Ezek laknak a kupak alatt:

Szűrő és folyadékelosztó gumi. A fékcsövek hollanderei itt is játszi könnyedséggel jöttek le:

Tisztítás után mindkét cső felhasználható. Ezt sem gondoltam volna. A csövek után a tartályt próbáltam leoperálni. Jött a nagy csavarhúzó, meg a kicsi. Emeltem, mozgattam, feszegettem, és hoppá:

A tartály lenn van. Pici szépséghibával:

Sikeresen eltörtem az egyik kúpos peremet. Remélem, találok ilyen tartályt valami bontóban, valami korabeli vagy későbbi autón. Talán Porschén, talán Mercin, talán Fiaton. Már csak a főfékhengert kellett leműteni:

A rásegítőn is ott az 1973-as dátum. A főhenger szemre igen aljas állapotú:

A rásegítő belseje hibátlan:

Ahogy hibátlan a főhenger belül levő része is:

Örültem, belemértem a furatba: 25 mm. Érdekes, a könyv 22-es furatot mond, az öntvényen is 22-es szám van feltüntetve, beleöntve. Járjunk a végére a dolognak. Seeger ki, mindenféle felesleg ki, és jöjjön, aminek jönnie kell:

Hoppá, lépcsős furat. 25-ös átmérővel kezdődik, de a dolgozó része csak 22-es. Ilyet még nem láttam, érdekes. Belenéztem a munkahengerbe:

Rozsda, húzás nem látszik. Tisztítás, és remélhetőleg ez is jó lesz. Hoci azt a 2500 Ft-os felújító készletet!