Haladtunk a szerszámgyártással. Lemezek kifúrva, durván leélezve, összeállítva. Itt-ott még sorjázni kell, reszelni, és kerekíteni. Még pár óra, és jók lesznek a gyűrű összenyomók. A szimpla gyűrűé már jó. A dupla gyűrűénél még kicsit alakítani kell.
Most nem lehetett összebenzinezni magam, úgyhogy a leesett vezetőoldali ablakkal kezdtem foglalkozni. A szervizkönyvben két oldal foglalkozik az ajtó bontásával. A kárpitot hat csavar fogja, amelyek pillanatok alatt bonthatóak. Szereltem Ladát, Wartburgot, Suzukit, mindet vacakabb bontani. Az ajtó belseje, csiribí-csiribá, csaknem bontatlan:
Ott van a hibátlan nejlon, rajta a távtartó szivacsok. Az ablakemelőnél külön kúpos rugó támasztja a kárpitot, ne lötyögjön. A gyári ragacs alig látszik, de ragad, tapad, és oldható, újratapasztható. A kárpit belseje hibátlan:
Az egyetlen gonosz trükk, hogy a könyöklőt egy csavar a kárpithoz fogja, így az nem szedhető le külön. Lötyög, kóvályog, de a kárpittal együtt jön le. Ilyen egy 30 éves műanyag patent:
Egy kivételével az összes ép, mehettek vissza. Az ablakkal az volt a baj, amit az eladó embere mondott, nem volt az üveg rögzítve az emelő vályúban. Ilyen az emelő vályú:
Hosszában végig van rohadva, szét van nyílva. Az ablak tartófilcei tele vannak mocsokkal. Két kézzel alig lehetett mozgatni az üveget, annyira súrlódik. Nem csoda, hogy ez a halálán levő vályú inkább lemászott az üvegről. Az ajtó belseje ép, a külső lemez nagy része is rendben. Lyukacsos bitumenes hangfogó lemez van rajta, ott nem rohad. Alatta sávban rohadt el, nagyon. A vályútól balra kétöklömnyi lyuk látszik.
Most visszatettem az üveget legfelső állásba, a kosz megtartja:
Utolsó kommentek