Dűlőre akartam jutni a kipufogóval. Megtámadtam ezt a csavart:

Igen, jól látják. Ennyi hely volt hozzá. A krova egyértelműen nem fért hozzá. Próbáltam többféle csillagkulccsal, azok sem. Végül kiderül, pipakulcshoz volt optimálva a kialakítás, de az már csak búsan forgott a lesarkazott anyán. Ettől kicsit elkenődtem. Vettem egy nagy levegőt, a krokodil emelőt, egy nagyobbacska darab alátétfát, és kerestem emelési helyen a kocsin. A nagy alátéttel viszonylag stabilan sikerült megemelni az első hossztartó tövét, és be tudtam kukucskálni a kipufogó csonk hátsó rögzítéséhez. Közel végzetesen összerohadt csavarokat láttam. Próbálkoztam a csavarlazítóval, teszteltem a kulccsal hozzáférést. Az azért elmond valamit az állapotokról, hogy a csonk végén 20 forintos nagyságú lyuk van. Addig tapogatóztam, míg feltűnt, a csonk vége gyanúsan leng. Hiába az erős fül és a csavarok, az egészet már rég leválasztotta a rozsda a dobról. Szerencsére. Így biztos ki tud jönni a blokk a csonkkal együtt.

Ha már úgyis alul fetrengtem, kicsavartam az alsó blokktartó csavarokat. Nem volt egyszerű, alaposan meghúzták mindkettőt. Voltak már bolygatva, mert alátét csak az egyik alatt volt:

Alul volt még a hidrodinamikus nyomatékváltó visszafolyó olajcsövének egyik hollandere. Ez is kitekertem, és mehettem felülre tovább dolgozni. Kivettem a nyomatékváltó olajcsöveit:

A rövidebb a táp, a hosszabb a visszafolyó. A visszafolyó csatlakozásából vagy fél deci olaj folyt ki a blokkból. Ezek szerint még van benne kicsike. Így néz ki a tetthely csövek nélkül:

Jobboldalt a táp, baloldalt a visszafolyás és a táp helye. Ezután kilazítottam a felső tartócsavarokat. Pattant mindegyik, ahogy megindult.

A következő lépés a nyomatékváltó hajtólemez leszerelése a nyomatékváltóról. Ezen a helyen lehet hozzáférni:

Viszonylag nagy a hely, de a csavarok eszelősen meg voltak húzva. Külön ember kellett a fogaskoszorúnál ellentartani, másképp nem sikerült kinyitni őket. A csavarok nagyon rövidek, ráadásul rugós alátétet kaptak:

A biztonságos forgatáshoz kivettem a gyertyákat. Ilyen egy Wankel gyertya:

Eredeti Beru, a felirat szerint platina elektródás. A neten túrva 40-50 euróét találni darabját. Ha rosszul van beállítva a motor, pillanatok alatt beköpi, és akkor csere.

A fentiek után nekiláttam az első kereszttartó csavarjainak. A kereszttartót a blokkhoz rögzítő csavarok hangos pattanással indultak meg, minden mozgott. A kereszttartót a váz szilentblokkjához rögzítő csavaroknak alapos lazító fürdő kellett, aztán toldó a T szárra a krován. Ezek is pattantak, és kis híja, hogy szét nem esett a két szilentblokk. Most tehát minden csavar laza, minden készen áll a motor kiszereléséhez.

Ha már arra jártam, belenéztem a kormányszervó tartályába. Kívül koszos, poros. Belül tiszta, ép a tömítés a rugók, a szuszogó. Sárga, kissé öregedő olaj van a rendszerben, szivattyú megforgatására apad a szint. Szivárgás sehol sem látszik a csöveken. Egy próbát biztos ki fog bírni.

Meglepődtem az első rugóstagok állapotán. Kívül mocsok, levelesen málló fényezés. Emeléskor leesett a szárat védő gumi harmonika. Mögötte porszáraz, fényes, ép rúdfelület, működni látszó csillapítás.