Akkor most pihenek kicsit és emésztem a megpróbáltatásokat. A lényeg a képen:
A blokk és a váltó kint van a kocsiból. Viszonylag sima menet volt, leszámítva pár buktatót. Az első kupac buktató a képen látszik:
A tisztelt restaurátor szakember azt a honvédségi eredetű alapelvet követte, hogy minél kevesebbféle laptáv, minél kevesebbféle alkatrész. Mindenhova ilyen anyát rakott, ahova M10 anya kellett. Az, hogy a gyári nem önzáró volt, ellenben 12.9 szilárdságú és keskeny laptávú, hogy a dugókulcs rá tudjon fogni, az nem zavarta. Ezek az anyák olyan profin szilárdak, hogy már meghúzáskor elnyalódott a sarkuk egy része a mester erős keze által. Ilyet visszabontani hülye helyről, ahol nem férni hozzá, és csak villással, mert 17-es laptávnál a dugó már nem fér el... Pár órám ráment.
Az is megér egy misét, hogy milyen véletlenszerű nyomatékkal voltak ezek a mindenféle varázsanyák meghúzva. A váltó tartóbak anyáit kézzel kitekertem, ami azért némi aggodalomra ad okot. A jobb első kerék csavarjait simán kinyitottam, a bal első kerékhez fél méteres plusz erőkar kellett.
Node félre bú, örüljünk, hogy kint ez a vacak. Az már biztos, hogy betenni külön-külön fogom a motort és a váltót. Nem véletlen mondja a szerelési könyv, hogy a blokk és a váltó egyben inkább lefele szeret kijönni, a stabilizátor kikötése után. Mi persze felfele szedtük ki, és ebben a fél olajtöltetét trükkösen időközben elcsurgatott zsiráf sem tudott pár óránál tovább meggátolni.
Ezt a kis kiállítást a kiszedegetett dolgokból rögtönöztem a kocsi mellé:
Egészen kevés dolog egészen sok helyet tud foglalni a motortérben, ha megfelelően elrendezgetjük a térben. Mellettük, zsiráf módjára a katalizátor. Egy katt a fejnek, egy katt a nyaknak:
A végén jól látszik a leszakadt tartófül helye. Látszik mellette egy 3 mm átmérőjű lyuk is, ahol a vörösen izzó katalizátorból az alvázra süvített a forró égéstermék. Természetesen a kipufogó bilincs csavarok is szabad kézzel szétcsavarhatóak voltak.
Az üres motortérről a kép az autofókusszal történő küzdelem jegyében fogant. Külön öröm, hogy a szerelés könyvben írtakkal ellentétben nem kellett kikötni a kerékagyat az alsó gömbfejnél. Egyszerűen le lehetett húzni a féltengelyeket a difiről.
A restaurátor mester legjobb tudásának szép példája a kipufogó csonkoknál a rézkarikás síktömítés helyett alkalmazott kipufogófoltozó paszta. Tömegcsökkentés mindenekfelett!
Valószínűleg a motor homlokából a tőcsavarok is ezért hiányoznak, és nem azért, mert a mesternek a szerelési könyvből nem sikerült kiokoskodnia, hogyan jön ki a motor eleje a tartóbakok környezetéből.
Utolsó kommentek